Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

további pályafutása szempontjából jobb, ha lemond. Lemondása után a közgyűlés — gróf Eszterházy Károly', Ürményi Ferenc és gróf Zichy Ferenc dicsérő nyilatkozatai után elhatározza, hogy a végleges részvények szövegébe beveszik: „Ulmann Móric által alapítva." Ullmann ezután is érdeklődött a vasút iránt, még a Pest — szolnoki vonal megnyitásán is jelen volt. Ezután nem sokkal 1847. szeptemberében meghalt.

67 Személyében Magyarország egyik legjellegzetesebb és legsikeresebb bankára és kapitalista vállalkozója távozott az élők sorából. Egyéniségéről keveset mondanak a PPS megye irataiban szereplő magánperek,

68 annál többet a vezetése alatt álló vasúttársaság irányítása. Kétségtelen, hogy rendkívüli eréllyel, szívóssággal harcolta ki az építési engedélyt a rivális Sina féle vasúttársasággal szemben, és sikeresen szervezte meg hazánkban az első nagyobb kapitalista vállalkozást, mely feladatát végül is teljesítette. Ullmann, mint a kor vállakozói általában erőszakos, sőt gátlástalan egyéniség, s a vizsgálat adatai szerint nem mentes a családi és felekezeti elfogultságtól sem. Az Ullmann család és rokonsága, baráti köre és hívei nagy anyagi nyereséggel zárták a vállalkozást, mely nyereség a szokásos és „törvényes" tőkés kizsákmányoláson túl — büntetlenül maradt szabálytalanságokból is származott, s nagyban hozzájárult az Ullmann „dinasztia" pénzhatalmának kiépítéséhez. Viszont kétségtelen, hogy az Ullmann Mór vezette Magyar Középponti Vasúttársaság, mely csak négy évig állt fenn, felépítette az első hazai vasutakat és megteremtette „a vasútépítő tőkés vállalkozások magyarországi prototípusát".

69 A pénzügyi botrány elcsendesedése után a társulatot főként gróf Zichy Ferenc irányította, mellette mint műszaki szakértő Hieronymi Ferenc működött.

70 A Pest — váci vonal megújítása előtt (s azután is) gondoskodni kellett a vasút biztonságának feltételeiről is. A vasúttársaság korábban úgy gondolta, hogy a vasút forgalmára katonaság fog ügyelni. 1845 őszén a vasúttársaság PPS megyéhez írott levelében közli, hogy a Pest — váci vonalon a munkálatok már annyira előrehaladtak, hogy mihelyt a vágányok megérkeznek, a forgalom meg fog indulni. „Kellő felvigyázásról kell gondoskodni." Az őrök a magyar ezredekből lesznek kiállítva, s ezek hatáskörét szabályozni kell. A levélben a vasúttársaság felsorolja az őrök hatáskörének pontjait, s kérik, hogy a megye egészítse ki azokat, s utasítsa a szolgabírákat az őrök felesketésére, s rendeljék el, hogy a pálya vonalán, az állomásokon és az átjárókon a tilalmi táblákat függesszék ki. Célszerűnek tartanák, ha a „köznépet" a helyi elöljárók és lelkészek figyelmeztetnék arra, hogy milyen következményekkel jár a tilalmak megszegése és milyen veszélyes és „lélekben járó dolog" a vasúton rongálásokat okozni. A szabályzat 7. pontja szerint: ha valaki a pályavonalat átlépné, vagy a korlátokat áthágná, az ilyen személyt a pályaőr tartozik „egész illedelemmel" az óvástáblák általi tilalomra figyelmeztetni, ellenkezés esetén az áthágót a törvény értelmében megzálogolni, s az illető törvényhatóságnak bejelenteni. „Ha erőszakos ellent állással viseltetnék valaki az őr iránt vagy fenyegetődznék, akkor társát jel által segítségül hívhatja, mind azon által e közben minden erőszakoskodást kikerülni igyekezzék." A szabályzat 9. pontja értelmében, ha a pályaőr a vonalon marhákat talál, azokat „ha lehetséges vegye zálogul", ha nem lehet, legalább a vonaltól hajtsa el, s a pásztort az illető bíróságnak jelentse be. A vármegye utasította a szolgabírákat, hogy a vasúttársaság költségén elkészült tilalmi táblákat függesszék ki, s hirdessék ki: a tilalmat áthágok szigorú bün252