Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

akart felállítani — ezt is egyeztetnie kellett a földesúri jogokkal. így a váci püspöki uradalom mérnöke (geometrája) felhívta a vasúttársaság figyelmét arra, hogy tudomása szerint a társaság a váci „indóháznál" „valamely Tivoli forma költségesebb vendéglőt kíván felállítani". Mivel a vendéglő joga a földesúri jogok közé tartozik, felkérik a vasúttársaságot, hogy (mivel a püspöki szék üresedésben van) az ügyet tisztázza a királyi kamarával.

48 A vasútépítéshez természetesen sok munkásra volt szükség, s munkájuk megszervezése az első nagyobb kapitalista munkaszervezés volt Magyarországon. 1844 őszén a Jelenkor október 13-i száma azért üdvözli a vasútépítést, mert „sokszáz szegénynek kereseti forrás nyittatott", s remélni lehet, hogy „a pesti betyárok, s bitangok" száma ezáltal is csökkenni fog. 1844 őszén néhány száz munkás dolgozott a vasútépítésen, 1845 tavaszán már talán 40.000 is.

49 Egyszerű paraszti szerszámokat használtak: kapa, vaspapucsos faásó, falapát, kosár, ládástalicska, parasztszekér. A munkások nagy része a helyi agrárszegénységből rekrutálódott. A később ismertetendő pénzügyi botrány ügyében lefolyt vizsgálat anyagából 15 volt munkás adatait is ismerjük. Néhány adalék, hogyan lett valakiből vasútépítő kubikos. Ezek közül 8 volt vidéki, vagy külföldi (ha Rákospalotát Pesthez számítjuk). Ami előző foglalkozásukat illeti: 8 volt napszámos, 2 zsellér, 2 jobbágy, 2 „földes gazda", és 1 kőműveslegény.

50 Ismerjük kilenc csepeli illetőségű munkás nevét, kik a vasútépítésnél dolgoztak. (Moritz Halder, Stein János, Liszt Ferenc, Vencsics Mátyás, Gabelics Márton, Zorinács György, Zorinács Mátyás, Vercsics Simon és Farkas Antal). Nevük Csepel község „panaszló folyamodványában" szerepel; egyikük (egy későbbi jelentés szerint közülük kettő) „egy vagy két meszely" bornak egy korcsmában történt elfogyasztása után — meghalt.

51 A vasútépítő munkások között voltak távolabbról jövő személyek is, akiknek előéletét nem igen vizsgálták meg. Ez tűnik ki Nógrád megye átiratából, melyben sérelmezi, hogy a megyén keresztül vezető vasút építésén dolgozó napszámosok közé gyakran vesznek fel olyan személyeket, „kik messze vidékekről büntetés elől illanva e munkában menedéket keresnek". Ezért a maguk részéről meghagyták a vasúti biztosnak, hogy a jövőben „kellő úti levelek nélkül szűkölködő egyedek semmi szín alatt a vas út mellett, mint napszámosok fel ne vétessenek". Erről a döntésükről tudósítják PPS vármegyét.

52 A vasútnak a napszámosokon kívül természetesen szakképzett munkásokra is szüksége volt. Ilyen volt az a Püspök Vácott lakó Pesti Ferenc, ki a „mozdony mellett működő erőművész"-nek nevezi magát, s mozdonyvezető volt.

53 Pestin kívül ismerjük Young Tamás „mozgony gép vezetést tanítót", aki Angliában, Cumberlandban született, Klainkovszky Ottó danzigi (Gdansk) születésű mozdonyvezetőt, Panczerhoffer Konrád müncheni származású mozdonyvezetőt. A munkások felügyelete céljából a vasútvonalon három „vasútkomisszárius is" működött: Körmöczy, Somogyi József és Grasfy. 54 A vasúttársaságnak gondolnia kellett a vasútépítés munkájának biztonságára, nyugalmára is. 14.000 különböző helyekről jött ember „rendbentartása" addig ismeretlen feladat elé állította a vasúttársaságot. A vasútvonal különböző szakaszaira rendőrbiztosokat neveztek ki. Ilyen volt pl. Somogyi József is. Somogyit 1845. január 15-én nevezték ki rendőrbiztosnak a pest—debreceni vonalra. A vasúttársaság kérte a vármegyét, hogy nevezze ki Somogyi Józsefet, ki a Pest város határában folyó munkálatok idején a rendet jól fenntartotta. A megye 246