Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

gátasára 1845. május 26-át jelölte ki határnapnak. Felhívta az érdekelt birtokost^ hogy ezen a napon a vecsési határnak azon a pontján, hol a pályavonal a halomi határból a vecsési határba „vissza megyén", törvényes megbízottja két becsüssel jelenjen meg, s megjelenik a bíróság is a becsű elvégzésére. A vasútvonal teljes elkészülte után, annak területét hitelesen felmérik, s ha a ténylegesen igénybe vett terület több, vagy kevesebb lenne az előzetesen felbecsültnél — a végső' számítást akkor fogják elvégezni. Az ilyen kisajátítás megtörténte után végrehajtási bizonyítványt adtak ki, melyet a végrehajtó szolgabíró (ez esetben Halász Farkas), s annak segédje, egy esküdt (ez esetben Fórián Antal) írtak alá. Ebben benne található, mennyit fizettek egy-egy esetben a kisajátított földekért a vasúttársaság pénztárából, s ezt mellékelt nyugtákkal igazolták. Ha fellebbezés nem történt, a kisajátítási bíróság sommás ítélete után a kisajátított földek birtokosainak képviselői, s a vasúttársaság képviselői összehasonlították az ítélet tartalmát a telekkönyvi „kiszámításokkal", s végrehajtották a kielégítést. Meg kellett például téríteni a vasút okozta szántóföldátmetszések következtében keletkezett „időmulasztásokat" is. PPS vármegye törvényszéke — ha a kisajátítási bíróság által hozott ítéleteket hozzá fellebbezték, azt rendszerint jóváhagyta. A perekhez rendszerint részletes térképeket is mellékeltek. A periratokba betekintve megállapíthatjuk, hogy az illetékes bíróságok rendkívül alapos, nehéz, néha hosszadalmas, de végül is eredményes munkát végeztek.

42 A kisajátítás kérdései természetesen a városi hatóságokat is foglalkoztatták. Hogy milyen természetű és súlyú ügyekről van szó, ennek illusztrálására néhány példát idézünk. — Váci forspontos gazdáknak használatra átengedték a lágyasi rétet. Ennek egyes részei a vasúttársaság által végeztetett ácsmunkák következtében, s a nevezett réten át vezetett út miatt használhatatlanokká váltak. A kár szénában és sarjúban 10 forint volt.

43 Püspök Vác város bírája és tanácsa a vasúttársasághoz írt levelében közölte, hogy a felső határban a Káptalan Vác mellett lévő Kőhíd közelében elhelyezett a vaspálya készítéséhez szükséges deszkák, egykerekű taligák, s más faszerszámok „a víz által felemeltetvén, a hídhoz sodortattak", s emiatt „a víz a híd torkolatánál megszorulván a híd tetejére becsapott, s híd egyik szárnyát egészen lesodorta." Mivel a híd „lerombolásának oka a vasúttársaság eszközei", ezért a vasúttársaságtól a híd kijavítására 746 váltóforint és 58 krajcár kifizetését kérik. A város nem lehetett túlságosan biztos kérelme jogosságában, mert hozzáteszi: ha a vasúttársaság a nevezett összeget hajlandó kifizetni, a város az összeg egyrészét átvállalja.

44 A Pest—váci vasútvonal a váci határban némileg eltért az 1844 októberében kijelölt iránytól, s ezért egyes helyeken újabb „bírói becsű"-t kellett végrehajtani. A kisajátítottak végül 12.458 forint 54 és fél krajcárt kaptak készpénzben. Ebben benne volt az elfoglalt földek ára, a termés ára és a kamatok.

45 Olykor a kisajátított területeken telkeket bíró jobbágyok kértek új földterületet földesuruktól, így Kálmán Károly és Pintér Dávid verőcei jobbágyok a váci püspöki uradalomtól új házi fundusokat, mert a régieket a vasút építésekor kisajátították. A kérést az uradalom „üres fundusok hiányában" elutasítja.

46 A vasúttársaság egyes földesuraktól az építkezéshez szükséges kövek fejtésére kőbányát vett bérbe, így a váci püspöki uradalomtól a kőszekrényi kőbányát 1847. január 1-én három évre.

47 Előfordult, hogy a vasúttársaság valamely vasútállomás mellett vendéglőt 245