Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

7-én a vármegyéhez levél érkezik a helytartótanácstól, melyben az áll, hogy a bal parti vasút vezetője, Ullmann Móric „nyilatkozmány"-t köteles adni, ami eddig nem történt meg. Ezért felkérik PPS megyét, utasítsa Ullmannt a „nyilatkozmány" mielőbbi megtételére.

37 Ez megtörtént, és Ullmann egy 1844-ben keltezés nélkül írt levélben, mely júl. 15-én érkezett a megyéhez, közli, hogy „sok küzdés után sikerült a Középponti Vasúti Vállalkozó Társaságnak, mind a legfelsőbb engedélyt megnyerni, mind az illető szerződést megkötni". Ennek következményeképpen a részvényesek 1844. június 29-én Pozsonyban tartott közgyűlésen egyhangúan elhatározták, hogy a vasút építéséhez hozzáfognak. Az építkezés „a legközelebbi napokban" elkezdődik, s a társaságnak „az illető birtokosok, s tulajdonosok irányában törvényes intézkedésekre leend szüksége". Kéri, hogy a vármegye pártfogolja a társaságot, s hozzon olyan rendszabályokat, melyek lehetővé teszik az építkezés akadálytalan lebonyolítását. PPS megye következő közgyűlésén újra előterjesztik az ügyet, s kiadják a pesti, kecskeméti és váci járási főszolgabíróknak azzal, hogy tájékoztassák a földbirtokosokat a társaság folyamodványának tartalmáról, s amennyiben a földbirtokosok és a társaság között a kárpótlás iránti egyeztetést barátságos úton nem lehetne létrehozni „a fen forgó körülmények sürgetős volta tekintetéből az 1836 évi 25 ik te. 3-ik §-ba érintett bírói eljárásra első alispány Dubraviczky Simon úr társaival együtt ezennel kiküldetett".

38 Ezt megelőzőleg a Helytartótanács is közölte a megyével, hogy a „Magyar Középponti vaspálya társasággal" a szabályos szerződést megkötötték, s ezt legfelsőbb helyen is jóváhagyták. A megye intézkedjék a „kívánható földek kisajátítása iránt", s gyakorolja a „törvényszerinti felügyelést".

39 Mivel a vasútvonal sok földbirtokos földjén, sok községen keresztül kellett hogy húzódjon, annak megépítése sokak érdekét érintette. 1844. augusztus 29-én érkezett PPS megyéhez Dunakeszi község levele. Ebben „Dunakeszi helység bírái és közönsége" közlik, hogy a Pozsony—Debrecen közti vasútat építő mérnökök a Dunakeszi határon át vezető utat kijelölték, s ki is cövekelték (ebből megtudjuk, hogy a munkálatok ténylegesen megindultak), s így a szántóföldeken, s legelőkön „tettemes" károk voltak. Ennek „kipótolása" iránt a „tek. Gedellő Uradalmat", mint földesurat már megkeresték, de tőle választ nem kaptak. Azt kérdezik a megyétől : a „vaspálya miatt elkobzott" szántókat és legelőket az adózó jobbágyok és gazdák tartoznak átadni a Vaspálya Társaságnak — s mégis az eddigi terheket és adókat kötelesek elviselni, holott kevesebb földjük lesz? Vagy hogyan lehet ezen változtatni? E kétségtelenül helyénvaló és jogos kérés után azonban azt írják, hogy a helységben a hírek szerint 600 napszámos fog megszállni a télen, s ezeket el kell tartani. Ezért kérik, hogy a helységben állomásozó katonaságot költöztessék máshová, kérik azt is, hogy abból a célból, hogy a jövevény napszámosok a „közbátorságot ne háborítsák" — a vasúttársaság költségére legalább 1-2 hajdút rendeljenek a községbe, hogy „a kisebb kihágássok eseteiben a rendet azonnal helyrehozni lehessen — s a nagyobb kihágássok történtével is — hogy a Tekintetes Törvényhatóságot tüstént lehessen tudósítani". A folyamodványt Párniczky Ede főszolgabíró mutatta be a megyének augusztus 30-án, azzal, hogy a vasúttársaság anélkül, hogy neki, vagy az „illető uradalmaknak" jelentette volna — Püspök Vác és Dunakeszi helységek határán át nemcsak kijelölte az utat, hanem szeptember 6-án az építkezést ténylegesen is meg akarja kezdeni. A vonal Dunakeszi lakóinak legjobb 243