Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

Az 1844-es országgyűlés tehát az országos választmányra akarta bízni az alkudozást, s a szerződéskötést. Közben azonban olyan esemény történt, amit az országgyűlés nem akart: a Helytartótanács 1845. márc. 27-én megkötötte a szerződést a Sina pártfogása mellett, Széchenyi, Eszterházy Pál herceg és társaik által alapított Sopron — bécsújhelyi vasúti társasággal, mely a Bécs — gloggnitzi vasútat, részben a Bécs — győri vonal helyett Magyarországon folytatni hivatva volt. 1846. januárjában pedig Széchenyi, mint a helytartótanács közlekedési bizottságának elnöke, megegyezett a Brucktól Pozso-* nyig, Gönyüig és Győrig vasútat építeni szándékozó, Sina, Arenstein és Eskeles, Wodianer és fia, meg Róbert Lajos által alakított társasággal, mely a Bécs — győri címet is felelevenítette. E vasutak építése azonban egyelőre elmaradt. Közben viszont tovább folyt a Pest — váci és a Pest — szolnoki vonal építése.

22 Pest—Pilis —Solt vármegye — már földrajzi helyzete miatt is — a bal parti vasút híve volt. Az 1838. június 6-i közgyűlésen még úgy foglalt állást, hogy annak a kérdésnek eldöntésére, hogy a jobb és bal parti vasútvonal közül melyik a „közönségre hasznosabb" — nem a vármegye feladata.

23 A vármegye azonban nem sokáig maradhatott „semleges" ebben a kérdésben. Más vármegyék átiratokat küldtek PPS megyéhez, melyben támogatását kérik. Nógrád vármegye átirata szerint a két tervezett vasút nem tud egymás mellett létezni, csak egyet kellene építeni, azt amelyik több hasznot ígér. A Bécs—Pozsony— Pest között építendő vonal hazánk káromnegyed részének és Erdélynek lenne hasznos, ezért ez a célszerűbb, s ennek mentén van több ipari üzem is. Ezért kérik a Helytartótanácsot, hogy a bal parti vasútat pártfogolja, s mivel a jobb parti ennek hátrányára volna, annak építését halassza el. Kérik PPS vármegyét, támogassa javaslatukat.

24 Hasonlóképpen foglalt állást Hont vármegye is. A dunán-inneni (bal parti) vasútat kell pártolni, mert az az ország háromnegyed részének és Erdélynek lenne hasznára. Kérik a királyt, hogy ezt pártolja, s az osztrák határnál kapcsolják össze ezt a vonalat az orsztrák északi vasútvonallal. Ehnez kérik PPS vármegye segítségét.

25 1839. február 20-án a Helytartótanács PPS vármegye tudomására hozza, hogy Sina György báró engedélyt kapott arra, hogy Bécs és Gönyü között megkezdett munkálatait Budáig folytassa. A vármegye köteles a nála jelentkező földmérnöknek és más személyzetnek hatósági védelmet biztosítani.

26 (Mint tudjuk ez a vonal egyelőre nem épült meg.) Ugyanez év április 2-án a vármegye újabb levelet kap a Helytartótanácstól, mely szerint Ullmann Móric a Pest — pozsonyi és Pest — debreceni vasútvonalak építésének „előleges munkáihoz" szükséges intézkedéseket „tetemes költségekkel" már megkezdte, a Pest—Vác—Párkány—Érsekújvár—Pozsony vonal mérnöki terveit elkészíttette, s a „Művészi tervek is tökélletesen előkészíttetvén" azoknak „sommás rajzait" benyújtotta, ezért a Helytartótanács felszólítja a vármegyét, hogy egy bizottság által vizsgáltassa meg, hogy a kijelölt vonal a meglévő utak, hidak, folyók, építmények, s az út közelében fekvő helységek szempontjából nem lesz-e ártalmas. A bizottság vegye figyelembe az ország biztonságát, a „hadi állomások, építmények" fekvését. A Helytartótanács leveléről Ulmann Móricot is értesítik. A vármegye gyorsan intézkedett: 1839. június 10-én jelenti a Helytartótanács241