Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése
Bécsújhely— Katzelsdorf vonalakat, hogy ismét a Sina védnöksége alatt álló magyar vonalak Pozsonyig, Győrig, Sopronig felépülhessenek. A középponti vasúti társaság „pesti műigazgatósága" viszont 1844. július 26-án ajánlati tárgyalást hirdet augusztus 25-ére a pest—váci vonalon szükséges ales felépítményekre, nevezetesen 50.000 drb. „kereszt-gerendely"-re, s bejelenti, hogy augusztus 2-án „tettleg" is megkezdi a munkát a Pest melletti váci töltésen. Megkezdődtek a tárgyalások a társaság és az Országos Választmány között, s az utóbbi szeptember 9-én javasolja a karoknak és rendeknek, hogy az ország az „egész terjedelmében gó'zeró're építendő' vaspálya után 18 millió alaptőke 5%-os kamatjából" biztosítsa a negyediket és ötödiket 30 évre a megnyitástól kezdve, s biztosítsa a vállalatot 15 évre olyan párhuzamos vasút építése ellen, mely az osztrák határtól Pestig tartó Duna szakasz jobb partjától 6 mérföldnél kisebb távolságban húzódnék. Ha a kamatbiztosítási 30 év után a vasút 10%-náI többet jövedelmez, akkor az országtól függ, hogy vagy a viteldíjakat szállíttatja le a társulattal, vagy gyorsabb tőketörlesztést rendel el. A társaság köteles a törvény kihirdetése után 8 év múlva az egész pályán, a forgalmat megindítani. A vasutak 80 év múlva szálljanak az államra. A társaság tegyen le 1 millió forintot készpénzben, vagy állampapírban, s ebből időről időre visszakap annyit, amekkora összeg befektetését igazolja. Ha a társaság nem tesz eleget kötelezettségének, elveszti az óvadékot, s az építési engedélyt is. 21 Nem meglepő, hogy Széchenyinek különvéleménye volt. A főrendi táblán kijelenti, hogy elfogadja a kamatbiztosítást, de ellenzi a párhuzamos vonal eltiltását, mert ez egy országrészt megkárosítana, s a vállalat különben is azt állította, hogy megépíti a bal parti vasutat akárhány párhuzamos vonal létesüljön is. Szécsen Antal gróf a kamatbiztosítást is ellenezte. Ugyanígy többek között Batthyány Lajos gróf és Bezerédy István is, mert szerintük a fennálló vámviszonyok mellett az olcsóbb szállítás csak az osztrák ipar érdekeit szolgálja. A bal parti vasút ellenzői főként dunántúli követek és birtokosok. Batthyány és Bezerédy minden Ausztriával összekötő vasútvonalat ellenez, a hazai termények kivitelét nem tartja fontosnak. Végül 30 vármegye szavazta meg a párhuzamos vonalak eltiltását 17 ellenében. A főrendek ülésén Széchenyi újra „megjövendölte", hogy a bal parti vasutat építő társaság nem fogja felépíteni a Pest-debreceni szakaszt, s a kamatbiztosítást csak erre a szakszra akaja megszavazni. Batthyány csak akkor szavazna meg kamatbiztosítást, ha egyúttal a fiumei vasútról is történnék intézkedés, s ez esetben is csak a Pest — debreceni szakaszra. A párhuzamos vonalak eltiltását ellenzi. A főherceg nádor kijelenti, hogy ha a kormányzat úgy látná, hogy a Pest — debreceni vonalon elmarad az építkezés, betilthatja azt a Pest — váci vonalon is, még az előbbin az építkezés nem halad. Széchenyi aggályai: a Pest — debreceni vonal nem lesz jövedelmező, s attól is lehet tartani, hogy a megépített vasutat később fel fogják szedni. Csak vásár idején lesz rajta mozgás, különben „állni fog ott a lokomotív". Közben a fiumei vasút 3%-os kamatbiztosítása mellett biztosítást adtak a középponti vasúttársaságnak a párhuzamos vasutak felépítése ellen. A bal parti vasút esetében azonban a főrendek ragaszkodtak a párhuzamos vonalak eltiltását ellenző határozatukhoz. Az Országos Választmány újra egyezkedik a központi vasúttársasággal, mely most már kész 80 év helyett 70 év múlva átengedni a vasútat az államnak, vállalja, hogy 8 év alatt befejezi az építkezést, s a kamatbiztosítást csak 30 évre veszi igénybe, a párhuzamos vonalak eltiltását pedig 8, vagy legalább 6 évre kéri, s ha ebben a két tábla meg nem egyeznék, döntsön a király. 240
