Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Borosy András: Pest megye és az első hazai vasutak építése

1842. júl. 18-án a Sina féle becs—győri vasúti társaság közgyűlése kimondta, hogy a becs—győri vonalat nem építik meg, mert a magyar országgyűlés a bal parti vasútat is támogatja, s a társaság a szükséges tőke beszereztetése végett kamatbiztosítást nem kapott. Kossuth a Pesti Hírlapban szemfényvesztésnek nevezi a jobb parti vasút embereinek eddigi ígéreteit. 1843. jan. 23-án a Bécs—győri társaság le is teszi eddigi nevét és a „Bécs—gloggnitzi" nevet veszi fel. Közben Bécsben az Általános Udvari Kamara új elnöke Kübeck báró lett, ki az állami vasutak híve volt, s a már engedélyezett magánvasutakon kívül többet nem akart engedélyezni. Az államvasúti rendszert pártfogolta Magyarországon Kossuth,Trefort Ágoston és Dessewffy Aurél, s az utóbbi a Világ c. lapban támadta a középponti vasúttársaságot. Az országban felháborodást keltett, hogy az épülő becs — trieszti vasútvonal az eredeti tervektől eltérően nem fogja Magyarországot átszelni. Ezért József főherceg-nádor 1841. december 26-án feliratot intéz a királyhoz, s kéri, hogy Magyarországra is terjesszék ki az államvasúti rendszert. A király csak 1842. május 2-án válaszol két kéziratban. Az egyikben közli, hogy őt kötik az 1836.XXV. és 1840. XL. törvénycikkek, de annak idején Magyarországon is meg akarja valósítani az államvasúti rendszert, a másikban pedig előadja, hogy a becs—trieszti vonalat takarékossági okokból vezetik Stájerországon át. Az államvasúti rendszert Magyarországon azért nem lehet még megvalósítani, mert az ország pénzügyei fejletlenek. Egyúttal leiratban szólítja fel gróf Majláth Antal kancellárt, hogy annak idején tegyen javaslatot az államvasutak ügyében. Közben Magyarországon is elterjedt az államvasutak propagálása. Az említetteken kívül az államvasutak híve lett Széchenyi, Dessewffy Emil és Lónyai Menyhért is.

15 1842. július 19-én a Helytartótanács végzést hoz a középponti vasúttársaság alapszabályainak módosítására. A társaság ideiglenes bizottsága október 5-én tart nyilvános ülést Pozsonyban, s megtárgyalja az alapszabály-módosítás kérdését s kéri, hogy ne gördítsenek a társaság útjába olyan nehézségeket, melyektől a Sina féle társaságot megkímélték, s mivel másik vasúttársaság az országban már nincs, adják meg az építkezéshez szükséges végleges engedélyt. De ez csak másfél év múlva történt meg. A Helytartótanács 1844. jan. 24-én erősíti meg a társulat (változatlan) alapszabályát — tehát az előmunkálatok engedélyezése után 7 évvel. A szerződést a társaság részéről Ullmann Móric, Ürményi Ferenc és Sichrovszky József titkár írták alá, a helytartótanács részéről Mérey Sándor és Kondé János. A társaság ezzel megkapta az építési engedélyt Pesttől Pozsonyig, az osztrák határig, Pesttől Debrecenig, s az e fővonalakból kiágazó oldalpályákra Komáromig, Aradig, Nagyváradig és Rakamazig. A még 1836-ban megállapított tarifát a társaságnak nem szabad emelnie, leszállítania viszont szabad. A társaságnak 80 évig van joga az utasoktól és szállítóktól pénzt beszedni. Az 1843. máj. 15-ére összehívott országgyűlés felhívására a társaság előadta kívánságait. A közlekedés tényleges megindulásától kezdve 5%-os kamat országos biztosítását kéri, azzal a megjegyzéssel, hogy reméli: a kamat kifizetésére nem fog ténylegesen sor kerülni. A vasutak várható személyforgalmát 180.000 főre teszik. Az országgyűlés kereskedelmi választmánya hajlandó volt ajánlani az országgyűlésnek a kamatbiztosítást. A közszükségletek fedezésének módjával foglalkozó választmány kevésbé támogatta a társaságot és több engedményt kívánt tőle. 237