Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

5.2.2. Hitvesölés és rokongyilkosságok Az ember élete során sokszor került olyan helyzetbe, hogy adott időben választott párját valamilyen okból már nem kívánta maga mellett, és úgy gondolta, hogy a szabadulást minden áron megoldja. A történelem során számtalanszor fordultak a hitvestárstól való megszabadulás, nem éppen tisztes útjához. Az irodalom számos híres, hírhedt férj ill. feleség sérelmére elkövetett gyilkossági ügyet ismer, ezek azonban teljességgel különböznek azoktól az ügyektől amelyek tudatlan babonás emberek követtek el, azt gondolva, hogy tettükre sohasem derül fény. Az 1698-ban Nőve János és Takács Katalin ellen házasságtörés vádjával indított per során derült fény arra, hogy Takács Katalin férje esetleg nem természetes halállal halt meg. A tanúkihallgatások nyomán fény derült arra, hogy az elhunytat valószínűleg megmérgezték.

82 A férj ill. feleség sérelmére elkövetett gyilkossági ügyekben a bizonyítás különösen nehéz volt, mert tanú gyakran nem volt, sőt általában nem, így a bíróság azt próbálta vizsgálni, milyen volt a felek viszonya egymáshoz. így pl. a Pest megye sedriája előtt 1745-ben tárgyalt nemes Dámán Mihály ügyében is arra próbáltak tanúkat kihallgatni, hogy hogyan éltek a házasfelek az asszony halála bekövetkezte előtt. A bíróság ellentmondásos, a tényeket meglehetősen különböző módon értékelő tevékenysége azonban ennél az ügynél is megmutatkozott. Bár a kihallgatott tanúk egybehangzó állítása szerint rendszeresen verte a vádlott feleségét, aki számtalan esetben a szomszédokhoz menekült, és nem egy alkalommal addig haza sem ment, amíg a verés okozta sebek be nem gyógyultak. Egy igen súlyos megverettetése után néhány napra az asszony meghalt, a bíróság azonban halálát nem a verésnek tulajdonította, hanem elfogadta a vádlott azon védekezését, hogy a felesége amúgy is beteges volt. Nem folytattak orvosi szemlét az ügyben (más megyék gyakorlatában hasonló eset kapcsán orvosi látleletet vettek fel) és csak annyiban marasztalták el a férjet, hogy elmulasztotta a kötelező segítségnyújtást azzal, hogy a feleségét bezárta, és nem hívott orvost hozzá. Ennek értelmében a vádlottat felmentették. A kisebb törvényszék tárgyalt boszorkányság vádjával indított gyilkossági ügyet is, de ennek speciális körülményeire való tekintettel most nem térünk ki. Ezekben az esetekben ugyanis az emberélet erőszakos kioltása „háttérbe szorult" és a bíróság nagyobb hangsúlyt fektetett a boszorkányság elítélésére. 5.2.3, A gyermekölés Az ember élet elleni bűnesetek egyik legszomorúbb változatához a gyermek elleni támadásokhoz érkeztünk. Megítélésük azért is különösen nehéz, hiszen a valóságban nemcsak ők, hanem az elkövetők is egy kicsit áldozatnak tekinthetők. A társadalom és a benne — máig élő tudatlanság és babona áldozatai akik nem merték vállalni „félre" lépésük gyümölcsét. Az esetek mindegyikében szolgálók, cselédek, jobbágylányok voltak a vádlottak akik félve környezetük elutasító magatartása és a szégyen miatt, választották a gyermektől való megszabadulás „biztos" módját. 216