Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

5.2.1. A gyilkosság „... olyan bűncselekmény vagy mulasztás, mely által ember életétől jogellenesen megfosztatik."

75 A XVII. században mint már láttuk viszonylag kevés volt az idegen személyek sérelmére elkövetett emberölések felelősségre vonására utaló ügy. 1698-ban, társát egy verekedés során halálosan megsebesítő Pohoronecz Andrást, a törvényszék a vérdíj megfizetése után elengedte azzal, „... hogy a börtön szennyét" már viselte, további büntetéssel nem sújtják.

76 A XVIII. században azonban megszaporodtak a verekedésből adódó, halálos kimenetelű összetűzések száma, és a közbiztonságot egyre inkább óhajtó tisztviselők és — valószínűleg a lakosok is — igyekeznek elrettentő példát szolgáltatni ítéleteikben. A kisebb törvényszék előtt megfordult ügyek legtöbbjében az ital hatása alatt elkövetett halált okozó testi sértés okozza az áldozatok halálát, ami természetesen nem mindig jelentette a vétlenségüket saját halálukban. Az ittas elkövetők pedig általában nem mérték fel tettük esetleges következményeit, és csak a mámor elmúltával, legtöbbször már a fogdában döbbenhettek rá, duhajkodásuk „eredményére." 1733-ban a júniusi sedria tárgyalta Fazekas János ügyét, aki a vele együtt italozó cimboráját verte úgy meg, hogy az hetednapra meghalt. A bíróság nem folytat arra nézve vizsgálatot, hogy a halál beállta, mennyire a verés oka. Ezt tényként fogadják el.

77 1734-ben u.ezen a fórumon a társát baltával fejbeverő, majd a halott(!) embert még bottal is verő vádlott ellen a vizsgálat során kitérnek a cselekmény esetleges előre megfontolságára azzal, hogy a tanúktól azt is tudakolták, hogy a cselekmény elkövetésére használt eszközöket hol látták előtte, ill. a vádlott előre oda készítette-e?

78 Az 1733-ban Király György elleni gyilkossági ügyben is a különös kegyetlenség nyomai lelhetők fel.

79 A bíróság gyakran elmarasztalható lehetne, hogy vizsgálódás során nem tett meg mindent a cselekmény valódi tényállásának felderítésére, ez alól azonban az 1731-ben nemes Szőnyi István és társai ellen indított kereset kivétel. Itt a körültekintő vizsgálat eredménye volt, hogy az elfogottakat nem ítélték el, hiszen a vallomások során kiderült, hogy pusztán védekezésből adódott, hogy a reájuk támadókat sikeresen verték „vissza". Életüket védve oltottak ki emberi életeket.

80 Ezzel szemben az 1763-ban nemes Pap György elleni gyilkossági ügyben úgy tűnt nem tettek meg mindent a körülmények pontos tisztázására. A vád állítása szerint a gyanúsított személy — a tanúk állítása szerint — egy előre odakészített fegyverrel megölte a nála éjszakázó — katonaságtól leszerelt, és hazatérőben lévő (obsitos) katonát. Bár a vallomások értékelésekor az egyik tanúról kiderült, hogy nem szavahihető, vallomása több helyen nem kapcsolódik a többi tanú vallomásához, ellent mond állításainak, a bíróság mégsem tért ki ezek vizsgálatára és feloldására. A vádlottat halálra ítélték.

81 215