Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

juk során hatalmukkal visszaélve — a legkülönbözőbb ügyek miatt indított a megye hivatalból keresetet. 1746-ban az óbudai clarisszák ceglédi uradalmának tisztartója ellen folytattak vizsgálatot bitang állatokkal való visszaélés vádjával.

69 1754-ben a kecskeméti nótárius ellen tesztimoniális levél hamisításának vádjával folytattak eljárást, és hangsúlyozták a cselekmény igen komoly voltát, és a közhangulatra való kedvezőtlen hatását.

70 A nótárius cselekedetével nemcsak a saját és városa becsületét tette kockára, hanem :„... a vármegyei magisztrátus böcsülettye nem kevéssé sértődött". A XVIII. századra előtérbe került a megye azon törekvése is, hogy a korábban elszaporodott „nemesi önbíráskodást" visszaszorítsa. Láttuk, hogy a XVII. században — a körülményekre való tekintettel — elfogadott tény volt, hogy szolgáik felett a nemesek „törvényt ültek", bár ezt sem mindig nézték jó szemmel, de kénytelenek voltak elfogadni. A megszilárdult politikai viszonyok között, a megye elérkezettnek látta az idő ezeknek a kilengéseknek a megakadályozására. Az 1730-as évek után ugrásszerűen megnőtt a tolvajokat mentegető nemesek elleni (orgazdaság címén), valamint a szolgáik felett maguk ítélkezni akaró nemesek elleni perek száma. 1730. március 20-i sedrián három irsai nemes ellen indítottak „orgazdaság" vádjával keresetet, de a vádat nem tudták rájuk bizonyítani.

71 1744-ben nemes Irsai István ellen csak a szembesítés során a vádlott egymásnak ellentmondó szavai tudták a cselekményt bizonyítani.

72 Nem volt kellő bizonyíték 1753-ban Balogh Sándor törteli nemes ellen, aki a vád állítása szerint tolvajságon fogott gulyását kivette a szolgabíró keze közül, indokolva tettét azzal, hogy alkalmazottját „hite" nélkül vitték el, és nem volt aki az állatokra tovább vigyázzon.

73 Szóban marasztalták el 1744-ben Halász Mihály nemest, ki paráználkodáson kapott szobalányát megvesszőztette, majd „fejére pacalt húzatván" megszégyenítette. Miután a lány korábbi életmódjára vizsgálatot folytattak, megállapították, hogy a vesszőzés jogos volt, bár a megszégyenítés mértéke nagyobb volt az elfogadhatónál, de a bíróság úgy gondolta, hogy a gazdájának semmiképpen nem volt joga az ítélkezésre.

74 5.2. Személyek elleni bűncselekmények A megye gyakorlatában a legtöbbször előforduló súlyos bűneset a másik ember élete elleni támadás volt. A XVII. században ezek az ügyek elég nehezen nyomon követhetők, hiszen a háborús viszonyok közt, számtalan módon törtek az emberek életére, így azt állapíthatjuk meg, hogy a bíróság elé véletlenszerűen kerülhettek gyilkossági ügyek. Ezek nagy része a családtagok sérelmére elkövetett halált okozó támadások voltak, és természetesen a csecsemők és az apró gyeremekek élete elleni támadások is itt kerültek elbírálásra. 214