Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

Erre általában a 3. tárgyalás után került sor, de nem volt ritka ennél huzamosabb ideig eltartó bűn feltárás sem. Az ítélethozatallal lezárult a per bíróság előtti szakasza és sor került az ítélet végrehajtására. 4.5.3. A hivatkozott törvények és az ítélet végrehajtás A bűncselekmény jellegétől, és a kellő „elrettentés" erejének hatását figyelembe véve mindkét században eltérő módon ítélték meg a bűntetteket, de a hivatkozott törvények, ritka kivételtől eltekintve, a Tripartitum, az Árpádházi királyok törvényei és a Praxis Criminalis voltak. A bűncselekmény „társadalmi" megítélése, a viszonyok rendezettségének, vagy éppen zűrzavaros voltának köszönhetően volt más és más. A közállapotok meghatározták azt is milyen mértékű ítéletet hoztak egy-egy ügy végén. A XVII. században a lopás (különösen az állat), a legsúlyosabb megítélés alá esett. így pl. 1689-ben a lólopással vádolt Keresztes Jánost halálra ítélték annak ellenére, hogy az okozott kárt megtérítette.

60 Hasonlóan a lopással vádolt Horváth János elleni ügyben a vádlottat halálra ítélték, de annak végrehajtását, az alispán esetleges másként rendelkezéséig, felfüggesztették.

61 Ugyanakkor az 1698. okt. 29-én tartott sedrián Ballá Györgyöt és lólopással vádolt társait 100 bot ütésre és a kárvallottak kielégítésére ítélték.

62 Mivel a XVII. századi perek lefolytatásáról nem áll rendelkezésre elegendő adat, így nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy az azonos súlyosságú bűncselekmények elkövetői felett való ítélkezés miért mutat — mértékében — ilyen nagyságú eltérést. A XVII. század háborús viszonyai között általában a súlyosabb büntetést szabták ki, az esetleges enyhébb ítélet meghozatalára, valószínű, hogy külső körülmények késztethették a bírákat. A XVIII. század „konszolidáltabb" időszakának fő büntetése a váltakozó mennyiségű botütés, vesszőcsapás és a börtön. Ritkán a dologházban való szabadságvesztés is előfordult. A börtönbüntetés mellett az előbbiekben felsorolt testi fenyítékek is megjelentek mint kiegészítő és szigorító büntetések, valamint a század második felétől a kenyéren és vizén való böjtöltetés heti két-három alkalommal, mint szigorító intézkedés került be az ítéletvégrehajtás módozatai közé. Az egyes büntetés típusokról a megfelelő fejezetben még részletesebben szólok majd. 5. Büntetőjog „Bűnesetnek neveztetnek mindazon cselekmények melyek az álladalomban fenyíték alá esnek", állapítja meg tárgyalt korszakunk egyik legismertebb jogtudósa és a bűneseteket két csoportba osztályozza: köz- és magánbűntettek.

63 Ebben az időszakban — nem egységes felfogás szerint — közbűntettnek minősült az a bűncselekmény, mely az állam ill. ezen belül kisebb csoportok ellen irányult: felség212