Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

védence szabadlábon való védekezését kérte, a bíróság azonban ehhez nem járult hozzá.

49 Amennyiben az alaki kifogások már nem tették lehetővé a per felvételének további elhúzását, Incattus ügyvédje a „reservatis reservandis" formulával elfogatta a per megindítását. Ezzel az ügy az érdemi tárgyalások szakaszába került. Az ügyvéd ezután már csak a vizsgálatok során felmerült konkrét hiányosságok alapján kérhette a per halasztását. Itt került sor a vád és a védelem esetleges „feleselésére", a felmerült újabb vizsgálatok elvégzését pedig az ún. „közbenszóló" ítéletek határozták meg. 4.5.1. A tanú A XVII —XVIII. századi perekben a bíróság számára a legfőbb bizonyító erő a tanú. A tanú személyének mindenkor feddhetetlennek kellett lenni. A bűntett elkövetésének bizonyítását két szavahihető tanú egybehangzó vallomása érhette el. Ettől természetesen számos esetben történt eltérés, mint láttuk az előbbiekben ismertetett 1701-es Hajdú Katalin elleni perben, más esetekben pedig megkövetelték. A joggyakorlat azt is tartotta, hogy nemes ellen nemtelen tanúskodását nem fogadhatja el a bíróság. A gyakorlat, majd az 1729: 26. te. ezen is változtatott, hiszen — különösen a közerkölcsiség ellen vétők ügyeiben számtalanszor a szolgák és szolgálók tanúskodásának elfogadására kényszerült a bíróság. Kezdetben ez ellen az alperes ügyvédje rendszerint tiltakozott de, ennek a bíróság nem adott helyt. így pl. az 1764. márc. 12-én nemes Kalocsa János ellen házasságtörés (!) vádjával indított perben, a bíróság csatolta az előzetes letartóztatásban levő bűntárs „benevolum exemen"-ét, amelyet a fogságában Kecskemét város bírósága vett fel.

50 A vallomás bizonyítékként való felhasználása ellen az ügyvéd tiltakozott, hivatkozva a „tanú" alacsonyabb társadalmi állására, valamint „perlett" életére. Az 1763-ban a Pap György elleni ügyben az ügyvéd szintén a tanú „rovott" múltját kifogásolta, és kérte nem elfogadni a vallomását.

51 Az 1764. március 17-én Hertelendy Judit ellen paráználkodás és házasságtörés vádjával indított keresetben két szolga tanúvallomása lett perdöntő.

52 A bíróság általában nem mérlegelte a tanú esetleges elfogultságát, sem a vádlott felé való bármilyen lekötelezettségét. Nem zárta ki közvetlen hozzátartozó tanúskodási lehetőségét sem, annak ellenére, hogy a korabeli jogi irodalom általában ellenezte.

53 Pest megye gyakorlatában az 1756. dec. 16-án ifj. Mészáros Pál ellen szülőverés és káromkodás vétségének gyanúja miatt indított keresetben az elsőszámú tanúk a vádlott apja és mostoha anyja.

54 Már volt róla szó, hogy csecsemőgyilkossággal vádoltak esetében az anya vallomását is figyelembe vették, azzal a feltételezéssel, hogy a szülés körülményeire, valamint nem utolsósorban a terhesség tenyéré biztosabban elfogadható bizonyítékot adó személy. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem volt ténylegesen kizáró ok a tanú fiatal 210