Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

eseményekről volt e tudomásuk. Ezek a vallomások, kevés kivételtől eltekitve, valójában kevés tényanyaggal tudták a bíróság ismereteit bővíteni. Legtöbbször az anyák sem voltak tisztában leányuk állapotával, és ha még gyanították is, kérdezősködésükre legtöbbször tagadó választ kaptak. Az 1701. feb. 18-én Hajdú Katalin gyermekgyilkos elleni keresetben az egyetlen (!) tanú vallomása a perdöntő. Ez a tanú — eskü alatt is — vallja, hogy a vádlott által eltemetett áldozatot kiásta, és annak nyakán és fején erőszak okozta sebhelyeket látott. A bíróság — a rendelkezésre álló adatok alapján — nem vizsgálta az előadott tények valódiságát, nem kutatta azt sem mióta volt a holttest a földben, sem azt nem nyomozták ki, honnan volt a tanúnak az eltemetés helyéről tudomása. Egyéb tanúkat, annak a körülménynek a bizonyítására hallgattak ki, akik a tetem újra (!) temetésénél jelen voltak.

47 Lopás gyanújával indított bűnvádi keresetek alkalmakor a vád tárgyát képező eltűnt dolog mennyisége, valamint az elkövetés helye és ideje, ill. az esetleges tettestársak kilétének felkutatása, a körülmények tisztázása volt a cél. Az elkövetés helyének és idejének pontos meghatározása, a vád számára döntő fontossággal bírt. Hiánya a per átmeneti leszállítását is eredményezhette.

48 A közerkölcsiséget sértő és a szemérem elleni bűntettek vizsgálatakor a cselekményt elkövető személyekre, helyére, idejére, nemkülönben a befejezettségére vonatkozó kérdéseket intéztek a kihallgatott tanúkhoz. Az utolsó szempont, bár bizonyítani nehezen lehetett, minden kihallgatott személy felé elhangzott. A nem közvetlen való észlelésen nyugvó ismeretek bizonyítékként való felhasználását nem tartották elvetendőnek. Az általam vizsgált perekben nem tértek ki a tanú esetleges szellemi vagy fiatal kora miatti vallomástételének mellőzésére. A csecsemőgyilkosságok elkövetői ellen a közvetlen hozzátartozót is meghallgatták. 4.5. Leveta Causa (A per felvétele) Miután minden, a per megkezdéséhez szükséges feltétel megvolt, a kitűzött határnap előtt 15 nappal, kézbesítették az idézést a vádlottnak (és ügyvédjének). Ebben ismertették az ellene intézett vádakat és a tárgyalás napjának idejét és helyét megjelölve, felszólították a megjelenésre. A tárgyalás napján az alispán, majd utóbb az ügyész a lefolytatott vizsgálatokra, az ügyre és a bűncselekményre kiszabható ítélet mértékére utalva ismertette a vád tárgyát. Bemutatta az időközben esküvel megerősített tanúvallomásokat. Ekkor került sor az alperes (Incattus) ügyvédjének megnevezésére is. Mindezek után kerülhetett sor, az alperes ügyvédjének, a felmerült alaki kifogások megtételére. Ez vonatkozhatott az idézés késedelmességére, a vádlevél adatainak pontatlanságára, vagy valamilyen, a vizsgálatok folyamán bekövetkezett hiányosságra. Mindezen kifogásokkal a per elhalasztását érhette el. Ekkor emelhetett kifogást, ha védencét nem a társadalmi hovatartozása szerint idézték be, vagy letartóztatásba került. A XVIII. század során a letartóztatott szegény nemesek ügyvédje majd minden esetben tiltakozott a nemesi jogok megsértése ellen. Eredményként a következő sedriára való halasztást érhette el. Az 1763. dec. 12-i sedrián nemes Pap György kocsmáros ellen gyilkosság miatt indított ügyben, az ügyvéd, statusára hivatkozva (ti. a vádlott nemességére), 209