Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

alapján ítélték halálra. Ettől csak felesége kezessége mentette meg.

44 Beismerő vallomása alapján kötél általi halálra ítélték 1689-ben Keresztes János lótolvajt, akit még a bűntársak beismerése sem mentett meg a súlyos ítélettől.

45 Az „önfeljelentés" egyedülálló esetre fordult elő, a bűncselekményről való tudomásulvétel e ritka példája, a megye kisebb törvényszéke előtt indított emberölési per kapcsán. Az ügyet 1733-ban tárgyalták, és számos momentumával méltán kiválik a többi hasonló ügy közül. Az elkövető, Király György, tette elkövetése után, nyilván megrettenve attól a vérfürdőtől amit Ő maga okozott, „.. .mivel megéjedtem, az hamrad(hamar) szaladtam bé a faluba, Bíróhoz mentem". Nyilván a bírót is meglepte ez a körülmény és kíváncsi lett, vajon mi késztethette a bűnöst erre a szokatlan tettre.

46 A látottak, az egyébként nem kevés borzalomhoz hozzászokott embert, igen megdöbbentették, hihetetlen kegyetlenségről árulkodtak. A hullát egy fa alatt találta, vérbefagyva. Körülötte a föld, de még a fa is csupa vér volt, de az áldozat is jócskán véres volt. „.. .alkalmas vére akadott" állapította meg, „... honnét is gondolly, hogy ezen élő személy a másikra támadott, mivel annak (ti. az áldozatnak) a tarisznyája is csupa vér volt, s ennek (ti. a vádlottnak) pedig semmije sem volt véres". A bíró következtetése természetesen meglehetősen leegyszerűsített, de maga a tény, hogy egyáltalán kiment a tett színhelyére, mindenképpen elismerendő tény egy olyan korban, amikor a hasonló ügyek töredékében kértek fel pl. seborvost, vagy bábát hivatalos szemlére. Pest megye gyakorlatában legalábbis elenyésző volt ez a szám. Az ügyben seborvost nem kértek fel a sérülések milyenségének leírására (bár erre már 1726 óta királyi rendelet is volt), de a bíró meglepő jól felhasználható „látleletet ad". „.. .A meg holt testet a melly is circiter (kb) 200 vagy 300 lépésnyére fekütt a falutúl, bé hozattam, meg mosogattam, látszattak sebek, a torkán kettő, a bal felül az orrán föl hasítva, ugyan bal fülie felül egy újnyé maiden (majdnem)seb, a feje tetején hasonló seb, a bal orczáján is egynéhány seb vót, a szája ajakja is ki vagyon hasítva a kezein belül meczésnek jelei, a jobb szemén látozatot a szúrás." Mindezt pedig természetesen a lehető legegyszerűbb ok miatt tette a vádlott „pajtásával", mivel néhány percig pihenni akart, de ehhez a társa (a vádlott) nem akart hozzájárulni. Jobb belátásra az előkapott késsel gondolta a társát téríteni. Pest megye gyakorlatában a minősített (rokon ill. gyermek sérelmére elkövetett) gyilkosságok elkövetői ellen is kizárólagos a tanúvallomás felhasználása. Főleg a gyermek (csecsemő) gyilkosságok esetében a bába, mint tanú kihallgatása lényeges körülményeket tisztázhatott a cselekmény végrehajtásának pontos meghatározására. Élt-e a gyermek a halál beálltakor, stb. kérdések ebben az ügycsoportban az ítélethozatalt jelentősen befolyásolta. Ennek ellenére, majd látjuk, hogy a bíróság nem igen vette figyelembe kitüntetett módon ezen személyek vallomását. Természetesen az elkövető környezetéből más személyeket is kihallgattak, elsősorban a szülés előtti események, a terhesség körülményeinek a tisztázása végett. Mivel az elkövetők leány anyák voltak, akik legtöbbször a szégyen miatt fordultak a születendő „szégyen okozó" ellen, a vizsgálat során próbálták azt is feltárni, általában nem kellő eredménnyel, hogy a ház körül történt szokatlan 208