Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kéringer Mária: Pest megye büntetőbíráskodása a XVII–XVIII. században

2. A megye sedriájának valamint „kisebb törvényszékének" működése Korszakunkban a megye törvényszéke ítélkezett a területén élő, és itt valamely a kor törvényeivel szemben álló büntettet követők ellen. Ide tartoztak, másodfokon a pallosjoggal nem rendelkező úriszékek alattvalói is. Az innen történő felerjesztésre azonban csak néhány esetben van adat. így pl. az 1693. augusztus 31-isedrián — egyadulterium ügy során — a Tassy Ferenc úriszéke előtt lefolytatott tárgyalás eredményeit és az ítéletet semmisnek nyilvánították, és az ügy újbóli vizsgálatát rendelték el hivatkozva arra:"...Dnis.Terrestris noncuravit describe neque essentialia requisita adhiberi adeoque idem Dnis. Judlium super fiende nova revisione vei verő personale statutione admonendus adinvenitur."

10 A XVII. században, nem kevés sérelmére a megyének mások is folytattak igazságszolgáltatási tevékenységet. A helyi igazságszolgáltatás egyik, kényszerből megtűrt szerve a parasztvármegye.

11 Ennek tevékenységét, bár sokszor sérelmezve, de kénytelen volt eltűrni a megye. Annál kevésbé fogadta el mások beleszólását az emberek feletti joggyakorlásba, így számos nézeteltérés forrása volt ebben az időszakban, ha a környező végvárak kapitányai folytattak igazságszolgáltatási tevékenységet. Ez általában akkor fordult elő, ha valamelyik végvári vitéz is „érdekelve volt" az ügyben, De pl. 1677-ben Kövér István Körösi nemest „törökösség" vádjával elítélő komáromi kapitány tevékenysége ellen igen hevesen tiltakozott a megye Hofkirchen generálisnál, mint a nemesi jog megsértése, valamint a megye bíróság illetékességének semmibevétele miatt.

12 Nem kevés gondot jelentett a megyének a nagyobb települések „saját hatáskörön belül" történő igazságszolgáltatási tevékenysége. Igen „megintették" 1677-ben a kunszentmiklósiakat is, akik az elfogott gonosztevőket nem kísérték az alispán elé, hanem maguk ítélkeztek felettük.

13 A tiltakozást a Magyar Kamaránál is megtették (!), amit az helyben hagyott, elismerte a megye igazát és 500 Ft, pénzbírsággal sújtotta a törvényt be nem tartókat. A megye önkormányzatának megszilárdulása a XVIII. században történik meg, eísőleges bizonyítéka az, hogy a korábban kiterjedt bíráskodási joggal rendelkező mezővárosok tevékenységi körét igyekeztek szűkíteni, valamint a korábban „elnézett" nemesi igazságszolgáltatási tevékenységet háttérbe szorítani. Erre számtalan példával találkozhatunk a XVIII. század közepe fele, az egyes ügyeknél még kitérünk ezekre.

14 Mindezen törekvésekkel párhuzamosan, a megyei önkormányzat csorbítását kívánta szolgálni a központi hatalom azon rendelkezése, hogy az úriszékek, az általuk felmentett, valamint elítélt személyek ügyeiről közvetlen a magyar királyi udvari kancelláriának voltak kötelesek jelentést tenni.

15 A megyében élő, úriszéket nem tartó nemesek alattvalói, valamint a „kóbor" nemesek ügyeiben a megye másik „kisebb" ítélő fóruma a „sedis revisoria malefactorum" járt el. Tevékenységéről 1639-től közvetett, 1715-től közvetlen adatokkal rendelke202