Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században
jószágai bérletét 1685-ben. A püspök a váci, kosdi, veresegyházi, szadai, mogyoródi, üllői, némedi és egyéb püspöki falvak bíráinak, esküdtjeinek és polgárainak írt körlevelében így buzdított: „... ha Lévai harminczados vagy maga személye szerint, vagy mások által benneteket akármi módon, úton, vagy lakó helyeitekben zaklatna, háborgatna, károsítani akarna, azonnal minden tehetséghtek szerint, nem úgy mint Kglmes Koronás Király Urunk ő Felsége igaz híve, sem pedighlen Tekéntetes Posoni Kamarának harminczadossa, és szolgája, de mint Váczi Püspökségemnek pusztítója, és károsítója ellen, bízvást támadgyatok, üssétek, verjétek, jószágombul kivessétek, de megh ne öllyétek, azillyen cselekedetekrül adok én számot a hol kívántatik." Az ügy részletes és végleges tisztázására pedig háromnégy falubírót felrendelt Nagyszombatba, a püspökség akkori székhelyére. 216 A XVIII. században általában a földesúr maga bérli birtokai tizedét és az is előfordul, a piaci konjuktúrák idején, hogy a bérelt tizedet természetben szedi be, hogy egyéb jogon szerzett és termelt terményeivel együtt kereskedjen vele. 217 A dézsmálás alkalmával vették ki a tizedből a parókiának járó tizenhatodot (sedecima), a reformáció elterjedése idején általában ennyivel megelégedett a helybeli prédikátor. A párbér beszedésére a kántorral, az egyház emberével házról házra járt általában a sorgazda, az esküdt vagy a subjudex. Az egyházi ünnepekkel összefonódott községi szokások, falusi ünnepek megtartása, szervezése a községbírói szervezet feladatai közé tartozott. Legjellegzetesebb ezek közül a húsvéti határjárás, határszemle, melyet búzaszentelessel kötöttek össze valamelyik határbeli keresztnél, amit a falu, vagy módos gazda, esetleg tehetős pásztor állított a saját pénzén. Az egyház követelményeit elhanyagolok, semmibe vevők, a káromkodást, a templomkerülést, az ünneptörést elkövetők ellen alsófokon a községbírónak kellett fellépnie. Mindezek a bűnök ítélőszéke elé tartoztak. Az ünnepek megtartásával kapcsolatban ellentmondásossá vált a helyzet a XVIII. századi ellenreformáció idején a vallásilag vegyes lakosságú falvakban. Különösen a református helységekben, ahol prédikátort II. József koráig nem tarthattak, de tiltott szertartásokat végeztek a házaknál. Az Eszterházy család lévai uradalmának a prefektusa 1734. júl. 6-án kelt instrukciójában kötelezővé teszi a szokolyai és jenői erdőispánnak, hogy a Szokolyán és Jenőn lakó pápistákat védje meg „a kálvinista támadókkal szemben". Ugyanekkor tiltja a dekretális ünnepeken a mezőn való dolgozást, a házaknál a fonást és a kenyérsütést. Az erdőispán mindezek végrehajtásához, illetve ellenŐrzéséhez természetesen a községek bírói szervezetét vette igénybe, akkor is ha a testület részben vagy egészben református volt. 218 III. 3. Az állami adó és szolgáltatások körüli teendők A királyi és rendi kormányszervek rendeletei és intézkedései természetesen a községekre is kiterjedtek, ezért az elöljáróságnak támogatnia kellett azoknak a kihirdetését és végrehajtását. Az állami adóterhek és szolgáltatások döntő mértékben a hadsereg eltartására és ellátására irányultak. A török ellenségtől fenyegetett és pusztított Magyarország védelméhez is ezen az úton járult hozzá a jobbágyság. 21 * 172
