Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

A hadiadót (contributio) az országgyűlés vagy a nádori concursus szavazta, illetve ajánlotta meg egy összegben az uralkodónak, amit az ún. nádori porták alapján vetettek ki a megyékre. Az 1715:8. te. alapján ugyanígy jártak el a XVIII. században is. A reális adóegységet a dica képezte, ez Pest megyében 2 személy, 2—4 ökör, vagy ló, 30—60 pozsonyi méró' búza, vagy rozs vetésterülete, 2 pálinkafőző üst, 30 forintnyi pénzjövedelem stb. volt. A rendkívüli háborús években hadisegélyt (subsidium) vetettek ki ugyanilyen módon. Rudolf király 1596. évi decretuma (VII.) 5. cikkelye, — például — amelyik a subsidium beszedésére elrendelte a porták újbóli összeírását is. A török elleni harcra 1658. ápr. 11-én PPS vm. sedriája hat forintos taxát vetett ki, melyet a kuriális falvak, a kurialisták, a libertinusok, az ácsok, a molnárok kétszeresen, az armalisták háromszorosan tartoztak megfizetni.

220 A végvári harcok korában sűrűn előfordult, hogy a véghelyek kapitányai a megyéktől pénzt és mindent követeltek a várkatonaság és a vár fenntartására. PPS vm. sedriája felháborodva figyelmeztette Nadányi Miklóst, Nógrád várának kapitányát 1657-ben azért, mert kaszásokat és szénaszállítást követelt a néptől, holott az országgyűlés a hadsereg ingyenes szénaszállítását megszüntette. Ismételten figyelmeztették 1658-ban, mert Nadányi Miklós a subsidium és az ingyenmunka kézimunkával és pénzzel való kiegyenlítése után a néptől búzát zsarolt ki.

321 PPS vm. közgyűlése 1658. júl. 4-én a nógrádi vár őrségének kaszálók fizetésére és a szekéren való szállításra 50 forintot küldött „ex amore patriae", bár a vár őrsége Pest megye népét rendkívüli módon sanyargatta. A vármegye 1660. máj. 8-án el is határozta, már nem először, hogy a vártisztek túlkapásainak az ügyét a törvény útjára tereli.

222 A hadiadó egy részét természetben teljesítette a jobbágy a falvakban állomásozó katonaság eltartásával. A katona élelmének napi egysége az orális portio, lováé az equilis portio volt. Jaksa Kazimirovity szentendrei bíró panaszlevelében 1699. márc. 16-án az alispántól kérte a csökkentését: „méltóztassék Kegyelmetektől Tovább való meg maradasönkért Conscriptionk szerint valamenyivel le könyöbiteni az Tavallyi Portiunkhoz képest, hogy még egy ideig meg maradhassunk, mert ha hértelen az szegénységeit meg ijesztőnk el oszlanak minden feli es nem tudom kitől szegyemis fel, mert az mint Kegyelmetek által ertetteis, hogy igen nagy szegénység lakik itt sémin ó'rőgségek nincsen, ki Cápával, ki tövel( ?), ki penig részre való aratassal nagy Viretikkel keresi az Kenyeretis, Kevesen is maratanak már."

223 Az orális és equilis portio beszdése körül több visszaélésre volt lehetőség. Nem volt mindegy — például —, hogy az abrakot „csapva mérve" vagy púpozva adják és a szénát kötve 12 fontonként vagy kazalban becsülve. PPS vm. az egységesítés és a visszaélések megszüntetése érdekében 1781-ben megyei vizsgálatot rendelt el ezügyben.

224 A katonaság kvártélya, lakásának fűtése és világítása, főzéshez való eszközei (salgamus) szintén a jobbágyságot terhelte. Jacob Joseph Cusani őrgróf, altábornagy egyik seregrésze Mácsán vonult keresztül 1711 januárjában: „.. .vágtak le Ekéinkbül hat jó ökröt, ugyan szarvasmarháinkot vágtak le nyolezvan hármat, sertéseket is kilenczven hármat el hajtottak. Ezeken kívül vittek el házi eszközöket, úgy mint: Désákot, Sütő Teknőköt, Fazekakot, Tálakot, Fűrészeket, Fűrókot és töb egyéb vas szirszámynkot és párnákot fel hasogatták, egy szóval úgy hattak, 173