Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

adgyunk semmitis, hanem más rendbeli adósságból ki tudom ugj mondván az Fűnek árt nekiek, ne fussanak reátok érette."

204 A XVII. század második felében PPS vm. területén is a török földesurak „magyar módra" sok helyütt gazdálkodásba, majorkodásba fogtak, ami teljes mértékben kitűnik az 1668-ban a községbírák által Füleken tett tanulvallomásokból.

205 A török kiűzése, méginkább a szatmári béke után a földesúri adóztatás mértéke fokozódott, minőségileg új területekre terjedt ki, behajtása elé nehézségek már nem magasodtak és az adóztatás körüli mértéken felül való elvonás, visszaélések sem csökkentek. A tápiószecsői lakosok 1717-ben, mintegy fél év alatt a törvényes mértéken felül igen sokat és sokfélét voltak kénytelenek adni és teljesíteni Eszterházy Antal és titkára számára.

206 A XVIII. században a földesúri gazdálkodás legnagyobb gondja valószínűleg a szükséges munkaerő biztosítása volt. A községbíró hivatalában ez akként jelentkezett, hogy az uradalmi tisztek által kiszabott számú robotosokat igás vagy gyalog robotra, akkor és oda kellett küldenie, ahová parancsolták. A falubíró által kirendelt robotosokat a községbírói szervezet beosztottjai, az esküdtek, polgárok, hadnagyok, tizedesek, csőszök stb. kísérték a munka helyére időben. A munka elvégzése után igazolást kaptak az uradalom felügyelő tisztviselőjétől, a robotcédulákat a bíró kezéhez adták, aki őrizte azokat és fél vagy egy évenként elszámolt velük az uradalom gazdasági vezetésénél.

207 Robotban mindenféle szántóföldi, mezei és erdei munkát végeztettek, de területrendezést, útépítést, csatornázást, építkezést stb. is. A terménybetakarítás és a szüret szintén sok- robotoló jobbágyot igényelt. A terményeknek uradalmi magtárakba, tárházakba való behordásánál úgynevezett hosszúfuvarral tartozott a jobbágyság, vagyis két napi járóföldre kötelezhető volt állataival együtt.A földesúr terményét ugyancsak ilyen módon szállították a városi piacokra. Legnagyobb csapás a jobbágyra a robot idényjellege volt, ahogy a tinnyei bírák panaszlották 1775. jan. 6-án a földesuruk minden robotot nyáron végeztet el és télre semmi sem marad.

208 A Mária Terézia féle úrbérrendezésig Pest megyében általában szükség szerint robotoltattak, a robot száma és mértéke nem volt pontosan megállapítva. Ezen csak az úrbérrendezés változtatott a jobbágyságnak nem mindig előnyére. A dézsmálás, az „igazi kilenced" kivevése a különböző termények beérése, illetve az állatok felnövekedése rendjében folyt. Januárban nád-, májusban bárány- és gida-, augusztusban gabona-, szeptember végén kukorica-, október végén, november elején bor-dézsma következett. Ezeken kívül volt még kender-, len-, tönköly-, köles-, káposzta-, dohány-, méh- és konyhakerti dézsma (lencse, tök, borsó, mák, bab stb.) Cinkotán még a kerekrépát is dézsmálták a XVIII. század első kétharmadában. A Mária Terézia féle úrbéri rendelet mindenféle termésből elrendelte a kilenced adását, amelyik nem a belső telken termett és nem másod vetésből származott. A len- és kender-kilenced helyett egész telek után 6 forintnyi fonást állapított meg.

209 Valóságos éves dézsma-naptárt állíthatunk össze mindezekből a kötelezettségekből. A mindenféle dézsma körüli teendők a községbírói szervezet embereit jócskán lekötötték. A dézsmások jövetelére fel kellett készülnie szinte az egész falunak. A terményt, az állatszaporulatot a határban kellett őrizni a dézsmálás napjáig, addig hazahozni, fogyasztani belőle szigurúan tilos volt.

210 170