Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században
A molnárok és alkalmazottaik sok helyütt fafaragással, fűrészeléssel is foglalkoztak, malmukban fűrészt szerkesztettek, illetve fűrészmalmok is épültek munkájuk nyomán. A molnárok kezéből zsindely, hidlásfa, kaloda, mindenféle épületfa, deszka stb. került ki és nem utolsósorban a malom faszerkezetének egésze és minden pótlandó darabja. 185 Mácsa falu 1715-ben fát szállít Budára földesura engedelmével, Kisújfalu ugyancsak fával kereskedik ekkor. Nem ismerjük a fa feldolgozottságának a módját, de legkevesebb tűzifa, amihez szintén fűrészelés szükséges. 186 A malmok különös jelentőségük és értékük miatt mindig ki voltak téve az ellenség dühének. Egy-egy hadsereg elvonulása nyomán csak füstölgő romhalmaz maradt belőlük. Rabutin 5000 fős serege 1707. jan. 21-én érkezett Budára Debrecenből jövet, az ezután való hetekben porrá égették a domonyiaknak malmát. 187 Ugyanakkor a malomra kölcsönt vehettek fel a községek, 1715 —1720-ban a püspökhatvaniak malma 200 rajnai forintért volt zálogban a saját plébánosuknál. A bagiak malma 1715-ben 420 rajnai forintért volt zálogban. 188 A falu kovácsának a háza a helységbe vezető valamelyik országút mellett állott szokás szerint már évszázadok óta, hogy az utasok könnyen rátaláljanak lovat patkoltatni, kereket abroncsoztatni stb. A falu kovácsát a XVI—XVII. századi források ritkán emlegetik a saját nevén, belőle egy van — két-három legénye csak rajta keresztül kapcsolódik az elöljárósághoz —, ezért titulusa „kovácsunk" vagy „Falu kovácsa". A XVII—XVIII. században tűnnek fel újkori személynév formában, amikor is legtöbbjük családneve a foglalkozásukból származik. Mácsa falu kovácsa 1647-ben Kovács Balázs. 189 A falu kovácsa elsősorban a község „üzemeinek", a malomnak, mészárszéknek, kocsmának stb. a vasmunkáit végezte. Gondozta az elöljáróság kocsijait, szekereit, vasalta a kalodát, a pellengért, készítette a templom, az iskola és a temető kapujának vasmíveit, de még a plébános kútjának láncát is ő igazította. Mindezek fejében házát és műhelyét a község tartotta fenn, megállapított konvenció ellenében dolgozott, amelyet nagyobb munkák elvégzésekor kapott meg részletekben. Idegen megrendelőkkel maga alkudott meg a fizetségről. 190 A kőbánya nyitás és művelés szintén az urasági haszonvételi jogok közé tartozott, de ezt is megszerezhette a község. Mogyoród többévszázados kőbányáját a község bérli a XVIII. században a váci püspökségtől. 191 A téglaégetés és téglaárusítás is az urasági jog volt (ius exastionis tegularum), község nem szerezhette meg. De általában külön engedély nélkül vethettek vályogot, úgynevezett mórtéglát a jobbágyok. Ennek a többévszázados munkának a nyomai a még ma is látható anyaggödrög, anyagbányák szerte az országban és az Agyig, Agyagásó, Agyigácsó stb. típusú földrajzi nevek. 192 A szénégetés jogát is megszerezhették a falvak. Csővárott 1728-ban Babinszky Lukács szénégető, valószínűleg a község részéről. A pilisszántói lakosok 1728-ban kénytelenek voltak a pálosoknak kötelezvényt adni, hogy a jövőben szénégetésre a pilisi erdőből nyers és álló bükkfát nem fognak felhasználni, csak gyertyánt, hársat, ihart és más gyümölcsöt nem hozó fákat. 193 A veresegyháziak már a XVIII. századtól bérlik a váci püspökség XIV. századi eredetű mesterséges halastavát. 194 167
