Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

földesúr ekkortól csak Szentmihály naptól karácsony napjáig engedélyezte a községi bormérést a kocsmán.

178 A sör és pálinka mérését nem oly gyakran engedélyezték a községek számára, mint a borét. Bagón 1700-ban működött a sörfőzó'ház, Zsámbokon 1711 körül Rabutin katonái pusztították el a sörházat „minden Eszközeivel együtt felégetvén kiben vallottunk három száz forint áro kárt, kiis száladdal tele volt". — vallották a zsámbokiak.

177 Egyik ritka helység Hévíz, amelyik a pálinkamérés jogát élvezi 1715-ben. A legtöbb helyen inkább megengedte a földesúr a pálinkafőző üstök tartását és a pálinka házi fogyasztását — magas pénzadó ellenében —, mintsem a kocsmai áruitatást. A Wattay család Csobánkba faluban egyik családtagjával irattattá össze az üstöket 1801-ben, annyira fontosnak tartotta ezt a jövedelemforrást.

178 A mészárszék a faluból legalább annyira elmaradhatatlan volt, mint a kocsma. A földesurak, az uradalmak a húsmérés jogát rendszerint bérlők útján gyakorolták. Sok helyütt a község bérelte a húsvágószéket és maga fogadta bele a mészárost. A nagyobb helyek — városok, mezővárosok és községek — mészárszékei azután a kínálat-kereslet arányában alakították a húsárakat. PPS vm. generális congregatiója 1660. jan. 8-án elhatározta, hogy bizottságot fog összehívni a hűsárak, az élelmiszerek és a mészárosok bérének a megállapítására. A bizottság kijelölt tagjai Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, Pataj, Vác és Ráckeve oppidumok, valamint Abony, Fót, Veresegyház, Mácsa, Vecse, Dömsöd, Csaba, Nagykáta és Szecső possessiók bírái.

178 A mészárszék a község pénztárába nem csekély jövedelmet hozott, erről tanúskodnak az 1715-, 1720-, 1728-as regnicolaris összeírások és a Mária Terézia féle úrbérrendezés előkészítésekor a kilenc kérdőpontra adott válaszok. A XVIII. században éppen ezért többször előfordult, hogy a földesúr visszavette ezt a községtől, ezt tették a Wattayak 1717-ben Tápiószecsőn.

180 A gabonaőrlés, vagyis malomtartás joga szintén megillette a községet is engedély fejében. Békés időben Pest megye minden helységében dohogott legalább egy vízimalom, amit a patakok vízingadozására való tekintettel többnyire kiegészítettek egy szárazmalommal. A molnárok a községi malmokban természetesen a község fogadott emberei voltak, a földesúri malmokban pedig a földesúréi. A jobbágyot ugyanis nem lehetett kötelezni arra, hogy a földesúr malmát vegye igénybe őrletésre. A budai szandzsák 1559. évi összeírása ugyanolyan aprólékosan felsorolja a malmokat, ezeket a nagyon értékes, jövedelmező, energiatakarékos ipari szerkezeteket, sőt még a malomépítésre alkalmas helyeket is, mint ahogy azt a későbbi török és magyar források is teszik.

181 A malom meghajtásához szükséges víz elfogása, felfogása sokszor a másik község kárára volt, amiből vita, néha pör keletkezett. A hévíziek 1653 körül malmot építettek Tótfalu (Tófalu) puszta területén, tizenhárom öles gátjukkal kiszárították a hévízgyörkiek rétjeit, amellyel egy év alatt azoknak kb. 100 forint kárt okoztak.

182 Az is előfordult, hogy a falu közös erőfeszítésével létrehozandó malom helyét rosszul választotta ki a patak csekély vízhozama miatt és a munkát félbe kellett hagyni, mint a bagiak 1700 előtt valamikor.

183 A Wattay család „kemény" gazdálkodására, földesúri mivoltára nézve mi sem jellemzőbb, minthogy Csobánkán a malom, a kocsma, a mészárszék, a makkoltatás teljes jövedelméből kizárták a községet a XVIII. század végén.

184 166