Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

jócskán visszaszorult a XVIII. század második felére, különösen ott, ahol a földesúri hatalom az átlagosnál erősebb volt, mint például Vas és Sopron megyében. Korábban a községbíró és törvénybíró ítélkezhetett a helységen áthaladó kereskedők ügyében is. A XVIII. századra ítélkezési jogköre már csak a falu jobbágyaira terjedt ki és csak rendészeti ügyekben. Kártételek, tolvajlások, dohányzás, káromkodás, ünneptörés, templomkerülés, nyelveskedés, részegeskedés, civódás, duhajkodás, árdrágítás, verekedés stb. ügyei tartoztak a falubíró széke elé. Sajnos, a községbírói szék üléseiről nemigen készültek jegyzőkönyvek éppen a perek szokványossága, az esetek jelentéktelensége miatt. A XVIII. század második felében a bírói számadásokban találjuk csak nyomát az ítélőszék működésének, ilyen formán 1775-ben Kistarcsán: „Bírák az Cseledet káromkodásokért büntetvin elkölt" 5 forint ára bor. Vagy 1776-ban ugyanott „Adott az Tizedesnek Farsang három napján az Bíró, hogy az IfFjú tselédre káromkodás erant vigyáztak" 3 forint ára bort.

108 A káromkodásba visszaeső bűnös néha igen nehéz sorsra jutott. Farmos bírája 1778. dec. 30-án jelentette a vármegyének, korábban Kovács János szolgát káromkodásért a nemes vármegye tömlöcébe vitették, ahonnan Budára adták katonának, de az a Várból megszökött. A farmosi bírák ismét elfogatták, közben Kovács összes vagyonát eladva adósságait kiegyenlíttette, illetve tartozásait behajtotta. A bírák ismét felküldtek a vármegyéhez intézkedés végett.

109 A szadai bírák az év elején mindig összeültek „törvényt tenni", 1781. jan. 10-11-én és 13-án tanácskoztak a bírák, polgárok és tizedesek jelentős bor és pálinka elfogyasztása mellett, márc. 22-én hasonlóképpen. Sajnos, ügyekről és a büntetésekről alig-alig derül ki valami a számadásokból, az elfogyasztott bor, hús, pálinka pontosan feljegyeztetett, de hogy miről volt szó, az ritkán. Vank István veresegyházi bíró 1776. nov. 10-én vett föl Sejtes Andrástól 1,50 forintot lopás bűntettéért. Ugyancsak ebben a faluban 1781. dec. 16-án Lakatos János bíró vett fel „Rossz tévőktül Büntetésül" 1,50 forintot és „Legényektül Szölö Lopássért" 3,85 forintot. A szadai Jónás János bíró 1771. évi lajstromába betűzött cédula igen súlyos esetről tanúskodik. Nyolc szadai jobbágy véresre verte a gödöllői molnárokat, büntetésük fejenként 3 forint, amikor a szadaiak a teljes 24 forintot megvitték Gödöllőre, elköltöttek még 10 dénárt.

110 Arra is vannak adatok, a szatmári béke utáni évekből, hogy a községbírói szervezet nyomozást folytat le a falunak két „elveszett" ökre ügyében, amelyek a német katonaság számára voltak kirendelve, de amelyeket nem a németek, hanem az őrzésükre adott két szolgalegény lopott el és Tergenye (Hont megye) faluba vitt. A pátyi bírák ezt megtudva írják: „Rendeltünk három iffjú embert, hogy látnák meg, ha ott volna és mint tolvajt fognák meg s hozzák kezünkhöz..." A nyomozás eredménnyel járt.

111 A községbírói ítélőszék tekintélyére a falu lakói előtt a XVII. században, de azt követően is rávilágít az a szokás, hogy a jobbágyok, zsellérek stb. halálos órájukon „megkövetik" a bírói testületet és a falut. Ezt tette 1693-ban a a halálán lévő Rocsják Simon aszódi lakos is — a bajt saját fejére maga idézte fel! — „halála órája előtt megh követte bírákott és egész falutt". Máskor a haldokló a testamentum írásba foglalására összegyűlt bíró és esküdtek jelenlétében teszi ezt.

112 155