Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

II. 4. A falu és határ védelme A bírói testületnek legfőbb feladatai közé tartozott a község belterületének és határának az őrizete és védelme. Őriznie kellett a falu földjét az utolsó barázdáig, a rajta lévő termést egy szem gabonáig, a rendelkezésére álló természetet a legkisebb lehullott gallyig az emberi és állati kártételek ellenében és mindazokat a jogokat, amelyeknek a falu a birtokában volt. Mindazok mellett — a lehetőség szerint — védekezni kellett a természeti csapások és járványok ellen is. A bíró „... Szent György napkor az elöljáróság kísérteiében bejárta a falu határát megvizsgálni, hogy nem szántottak-e el belőle más faluhoz. Ilyenkor megújította a határjeleket, amire telekkönyv nem létében nagy szükség volt. A határjárás fontos esemény volt a falu életében, és ünnepélyes külsőségek között zajlott le. Sok helyen a kőből vagy földből emelt határjelekhez az elöljárósággal együtt a falu egész népe kivonult. Nem egy helyen megtörtént, hogy ilyen alkalommal a határjelekre fektettek néhány suhanc gyereket és megbotozták őket, hogy azokra öreg korukban is emlékezzenek.

113 Ennek jegyében vallotta egy határvizsgálatkor 1700. ápr. 29-én Fábián Péter, 35 éves, a váci püspök kosdi jobbágya: „Szabados János Nevű Ember ugyan Csü falusi lakos ütet meg is verte azon hányáson és azt mondotta volna néki, jól reá Emlékezel, úgy mond, ez az Csü falusi és Ácsai határ..."

114 A falvak határainak a megjelölésére természetes „jeleket" alkalmaztak, ha lehetséges volt (patak folyása, időszakos vízmosás, mocsár, szakadék, szurdok, hegygerinc, vízválasztó, környezetüktől elütő fák, bokrok stb.), vagy mesterségeseket (határdomb, gödör, árok, töltés, mesgye, parlag, kút, kő, ültetett fák, megjegyzett fák stb.). Szelíd almafa választja a bagi-aszódi határt, vallják 1654. dec. 8-án, tölgyfa alatt vermet említenek az ácsai határon 1654-ben, szelíd körtefa, vadkörtefa és kettős fűzfa a határjel Bagón 1657-ben, topoly és tölgyfa áll Mácsa és Újfalu határán 1661-ben.

115 Jegyzett fákat, kardvágásos fákat, keresztes fákat és keresztes (három keresztes) köveket és egy lúdlábas követ emlegetnek Pest megyében a XVII —XVIII. században. A határkövek és halmok alá sokszor tárgyakat — edényt, törött sarlót, törött ekevasat stb. — néha állati hullát temettek el nagyobb bizonyítékul, amelyet a határjel esetleges megsemmisítésekor a földben maradhattak. A legerősebb védelmet azonban az emberi hulla beletemetése a határdombba jelentette. Babonás, mágikus, visszariasztó védelmül szolgáltak ezek a többnyire erőszakos, szerencsétlen halált halt emberek. A hulla eltemetése után a határdomb általában felvette az illető nevét: Fekete Péter temetése és hányása, vagy ha azt nem tudták, akkor valamilyen jellemzőjét: Török rab temetés.

116 A jogos vagy jogtalan határfoglalások, határkiigazítások napirendben voltak a XVII. században és csak a XVIII. század rendezettebb viszonyai között csillapult el ez a népi mozgalom. A határfoglalások során legelőször a nem kívánatos határjeleket elhányták, elszántották, betemették, ellopták, eltörték, kiégették stb. Majd ezután újakat hoztak létre önkényesen, a felettes hatóság, a vármegye ítélete és tudta ellenére vagy anélkül. A Lúdlábasnak nevezett követ a györkiek a püspökhatvani határon „kiásták és elsikkasztották". Ennek előtte 1651-ben a püspökhatvaniak akartak kivenni egy nem kívánatos határkövet, de nem bírtak vele, azért a 156