Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

A Buda 1686. évi felszabadítása után I. Lipót parancsára megszervezett országos (királyi) postakocsi-hálózat járatai hogyan kapcsolódtak be a községi közigazgatás levélforgalmába, illetve hogy a községbírói szervezet hogyan használta ki ezt a saját korábbi gyakorlatához mérten minden bizonnyal olcsóbb lehetőséget, az külön kutatást érdemel. II. 3. A bíráskodás A falu önkormányzata vezetőjének a neve, a bíró jellemzi a helyzetet, hogy a tisztség viselője a közösség életére döntő befolyással van, elsősorban bíráskodása által. A bíró nemcsak a falu lakói felett ítélkezhetett, ha korlátozott jogkörrel is, de bármely rendű és rangú világi és egyházi személy ügyében is eljárhatott, akiknek a faluval, mint jogi személlyel szemben igazságtevést kellett keresnie elsőfokon. A bíró társadalmi súlyára nézve jelentős, hogy a XV. század elejétől fogva a bírságpénzek harmada őt illette meg.

102 A községeknek is — mint ahogy a mezővárosoknak, városoknak — megvolt a szabályalkotási joga. Werbőczi István szerint „A jobbágyoknak sokféle az állapota, így a jogszokás is, melyeket a helységek régi szokása szerint kell megtartani." A falvak bírái nem egy helyen már a XVI. században összeíratták ezeket a szabályokat, ennek során keletkeztek a falvak saját „törvénykönyvei". Bíróválasztáskor számos helyen ünnepélyes formában felolvasták az „artikuíusokat", mint amelyet meg, illetve be kell tartani és tartatni.

103 A bíró ítéleteiben az ősi paraszti jogérzés, jogfelfogás, jogszokás, a falu törvénye szólal meg. Volt, ahol egyedül, volt ahol testület élén, az elöljáróság tagjaival együtt hozott ítéletet. Ez utóbbi szokás vált azután általánossá az egész ország területén. A községbíró által kiszabható pénzbüntetés 1—4 forint között mozgott, nem csekély összeg a XVII-XVIII. században sem. A súlyosabb ügyek — rablás, gyilkosság, gyújtogatás stb. — a földesúr úriszéke illetve a megyei szolgabíró elé tartozott, az első fokon hozott ítéletek ellen ugyanezekhez lehetett fellebbezni.

104 A „törvénytudó" ember a községi önkormányzat szervezetéből megjelenhetett a parasztvármegye ítélőszékének testületében is. A rákoscsabai Űri Mihály parasztkapitány ítélőszéket tartva Veresegyházon bírói tanácsába kérte a veresegyházi Varga András törvénybírót is 1654. jan. 30-án, amikor ítélkezett a turai parasztkapitány hatalmaskodásai felett.

105 Ugyanennek az ügynek a szenvedő kárvallottja, a tápiószentmártoni Lente István ellopott marhája visszaszerzése érdekében az aszódi bírákat kereste meg, akik számára kedvező ítéletet hoztak és „törvény levelet" is adtak a kezébe, vagyis írásbeli végzést.

106 A XVII. század végén a községbírói szervezet presztízse még láthatóan töretlen. Egyik bizonyíték erre Osztroluczky János Aszód földesura úriszéki tanácsának összetétele 1693-ban az ülés jegyzőkönyve felsorolásának sorrendjében: a földesúr mellett Sőtér Ferenc alispán, Szabó István szolgabíró, Szeredi Ferenc megyei esküdt ülnök, Fabry János aszódi prédikátor, Hliniczky György aszódi rektor, Havára Zakariás és Mészáros János aszódi postakocsisok, Olasz István libertinus, Tatár István pesti polgár, Albert András püspökhatvani esküdt és Kovában Mihály, Benke István, Nagy György aszódi esküdtek. Mindezek egy gyilkosság ügyében folytattak vizsgálatot.

107 A községbírói ítélkezés és ítéletvégrehajtás, a korábbi állapotokhoz képest, 154