Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

fejszéjével, úgy annyira, hogy a vérén 1 döllő földnyire is el lehetett menni. Melly dolog így lévén alázatossan Instállyuk a Tettes Urat, hogy ezen szegény Embernek marháit és szekerét ki adni méltóztassék, mivel egyszer a Gödöllei Uraság erdejében leg kisebb fát sem vágott le."

72 A többi csősznek a rájuk bízott külsőség illetve termények őrzésén kívül — amelyekkel részletesen nem foglalkozunk — egyéb feladataik is voltak. A veresegyházi csőszök például rendszeresen felügyeltek a katonák mellett a váci püspökség Cselőte pusztáján a szénakaszálásra és a gyűjtésre, ez bele tartozott a község urbáriális kötelezettségeibe.

73 A csőszök felügyeltek a cseresznye és szilva szedésre is. Szadán 1781. okt. 2-án szedték a szilvát az uradalom vagy a vármegye tisztjeinek a számára, ez alkalomból a csőszök 4 dénárt kaptak.

74 A kukoricacsőszök „hancsikoltak" is vagyis hántották a kukoricát vagy fosztották, mint például 1782. máj. 4-én, amikor erre az alkalomra bort és húst kaptak.

75 A mezőcsőszöknek mindennapi foglalatosságuk lehetett a községen, a legelőkön átvonuló idegen állatok után az idegen pásztoroktól beszedni az ezért járó pénzt. Veresegyházon „Hajtókbul Juriga Mihály és Beké Istvány Mező Csőszök be attak" 1799-ben 21 forint 53 és fél dénárt.

76 Szadán az egyik mezei csősz 1778. aug. 17-én „hancsikolta a tallót", vagyis tarlóhántást végzett. Ugyancsak Szadán 1781. márc. 14-én a csőszök „a fát vágatták az árkokba", ezek az árkok vízmosások és jelenleg is láthatók Szadán, amelyik hegyoldalba települt, mostani nevük Mélyárok, oldalfalait manapság is akácok és füzesek borítják. Ugyancsak a csőszök vágatják az uraság számára az urbáriális ölfát 1781. márc. 26-án.

77 A mogyoródi csősz 1776-ban Vácra „hajtotta" az embereket komlót szedni és ebben az évben maga tojást szedett a faluban a püspök számára.

78 A jobbágyközség más községnek, illetve uraságnak a csőszeivel pénzbeli kapcsolatba léphetett. Szada helység — nyilván a váci püspökségtől való előzetes engedély kérés után — 85 dénárt fizetett bocskorra a szentjakabi urasági csősznek, hogy hidláshoz való fákat mutogatott a szentjakabi erdőben. A szadaiak 1771. ápr. 17-én 25 krajcárt adtak a veresegyházi csősznek, mert a „Plébániához tartozandó kertnek való fat mutatott."

79 A község kocsisát is évente fogadták, mint a pásztorokat és csőszöket, a megfogadást szintén áldomás követte. A veresegyházi bírák 1761. jan. 5-én ebből az alkalomból 2 icce bort ittak meg az újesztendei kocsissal. A kocsisok gazdái voltak Veresegyházon egy kétlovas kocsinak — könnyebb, homokfutót kell vélnünk az általános megnevezésen —, mert volt még két szekér is, amit 1761-ben csináltattak a veresegyházi bírák. A könnyű bricskában az elöljárók közlekedtek, a szekerekkel a község szükségére szállítottak, mint például 1776. márc. 8-án, amikor a veresegyházi kocsis Vácon és Csőváron járt mészért.

80 A kocsis öltözéke nem maradhatott el az elöljárók viselete mellett színvonalban, hiszen a század végén a község négylovas kocsiján magának is reprezentálnia kellett az elöljáróság hatalmát. A kocsis az egyetlen, aki csizmát hord a jobbágyközség fogadott cselédei közül. Hosszú szűrben vagy „kankóban", azaz rövid szűrben díszeleg, néha ködmönben és abban is ő az egyetlen, hogy két pár fehér alsóruhájáról is a község gondoskodik.

81 150