Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

II.2c. Hírvivők, küldöncök és posták A különböző adó-pénzeket a földesurakhoz (magyarhoz, törökhöz), a vármegyéhez elsősorban a bírák, törvénybírák, a XVIII. században a nótárius kíséretében személyesen vitték meg és fizették be. Jól megfigyelhető ez budai liva 955. évi (1548—1549) dzsizja-adó jegyzékében.

82 Kovács Jakab 75 éves jobbágy 1636-ban vallotta, hogy a Galga-mentéről még Egri András anyjának is ő vitte a jövedelmet Egerbe. Ez csak 1586 ősze előtt történhetett, mielőtt a török elfoglalta Egert.

83 A váci püspöki birtokok urbáriumában 1578-ban a helységek neve után legelőször a „hírvivőket" tüntették fel, akik nem azonosak a bírákkal és csak azután következnek a jobbágyok nevei. Ezek az emberek tehát a magyar földesúrral, illetve tisztjeivel tartották a kapcsolatot foglalkozásszerűen.

84 A budai szandzsák 1559. évi összeírásából pedig kigyűjtögethetó'k azok a jobbágyok-zsellérek, akik az egyes, többnyire szomszédos falvak községbírói szervezetei között tartották a kapcsolatot valószínűleg gyalog, esetleg lovon. Az előbbire következtethetünk Futó Gergely „küldönc" ragadványnevéből, aki Vadas faluból járt tiszte szerint Szalkszentmártonba. A küldöncök fontosságára, megbízhatóságára és megbecsülésére vet fényt, hogy bíróságot viselt ember is vállalta ezt a feladatot, mint a bagi Bodó(Bakó) Bálint, az 1547—48. évi bíró, aki 1559-ben küldönc Gödöllő faluba. A falvak közötti kifejlett küldönc-hálózat meglétét a XV. században, de legkésőbb 1526 előttre már fel kell tételeznünk, hiszen a mohácsi katasztrófa utáni áldatlan időben nem valószínű, hogy ennek a kiépítésével, megszervezésével foglalkozhattak volna a községbírák. Annak tehát a megelőző korszakban kellett létre jönnie és a török hódítás, mint bevált, jól működő magyar szervezetet örökölte és vette át, illetve használta fel a saját céljaira is.

85 A jövő-menő falusi bírák, küldöncök és hírvivők sok mindent megláttak útközben, aminek tudása a községek javára fordítható volt vagy lehetett volna. Ezt példázza Vác 1620. nov. 1—4. közötti török kézre jutása. Ztrucz Ferenc váci várkapitánynak a nagymarosiak már pénteken, okt. 30-án megvitték a hírt, hogy az esztergomi és visegrádi törökök Vác ostromára készülnek. Zobonya János marosi főbíró, Kovách Mihály előző évi bíró és Tokos János azt vallották, hogy amikor Budára vitték a török császár adóját, szokás szerint betértek Vác várába. Ztrucz kapitány meghagyta nekik, jól nézzenek körül Budán, nem észlelnek-e török katonai készülődést. Nevezettek Budáról visszatérve jelentették Ztrucznak, hogy sem vizén, sem szárazon semmiféle mozgolódást nem láttak. A három marosi Vácról a Duna mellett ballagot haza, amikor szembe találkoztak egy marosi emberrel, aki hírt vitt Vácra, hogy az esztergomi törökök sajkákon és hajókon Vác felé közelednek. Mikor a bírák Verőcének fordultak és a Szent Zsigmond patakjához érkeztek, ismét találkoztak egy városi hírvivővel, aki ugyanavval a hírrel igyekezett a váci várba. Ez vasárnap volt, nov. 1-én és akkor éjjel, éjfél után az esztergomi és budai törökök serege a vár alá érkezett.

86 Az is előfordult, hogy az „ellenség" megakadályozta, megbénította a paraszti hírszolgálatot. Borbély Balázs kuruc hada 1703. szept 15-én elsőnek érkezett Pest megye területére, Szentmártonkátára. „Ez alapot aránt még minyárt akkor, hogy bé szálot hirt adtunk volna, de csak egy lelket sem bocsáitottak ki a falubul, minden közökön és uczákon strasaltatott..." — írta utóbb Barát István bíró Petrovai László alispánhoz.

87 151