Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

állati férőhellyel, istállóval, óllal rendelkező módosabb gazdák, néha a kocsmáros,, a mészáros, a kovács stb. A téli gondviselőnek munkájáért külön illetmény járt a községtől. Ugyancsak egyszeri jutalmat kaptak azok is, akik a szilaj bikák berekesztésénél a pásztornak és a gondviselőknek segítkeztek. A XVII—XVIIL században a Gödöllői dombságon eléggé elterjedt méhészkedés ugyancsak őrzőket kívánt. Méhes Márton vallotta, hogy a veresegyházi méhes-gazdák szolgájaként őrizte azok méheit Bagón, amikor az puszta volt, kb. az 1620—30-as években.

68 A termesztett növényekre és a természetnek arra a darabjára, amelyik a jobbágyközség használatában volt a különböző csőszök, őrök és kerülők vigyáztak. Legelőkelőbbje volt talán a falu eme cselédjeinek a szőlőcsősz és a szőlőpásztor (Mogyoródon ez két foglalkozás, az utóbbi talán az állati kártevők ellen óvta a szőlőt), valamint az erdőcsősz. Azután következtek a mezei és kerti csőszök — a gabona, a káposzta, a dinnye, a kukorica, a cseresznye stb. csősze, az utóbbit „cseresznyepásztornak" hívták Veresegyházon és Szadán. II. József korától ezekhez csatlakozott az eper vagy szeder fák gondviselője. A selyemhernyó tenyésztésének szorgalmazásával függ össze, hogy a szederfákkal beültették a falu tereit és a falvak közötti utakat. A szederfákat (eperfákat) ellenőrizte a megye, Lakatos János veresegyházi bíró 1782. ápr. 9-én jegyezte fel: „Selem munkálkodásnak Inspectora nálunk volt".

69 A csőszök munkái változatosak voltak. A szőlőpásztorok, szőlőcsőszök, ha kellett, sörétre töltött puskával állottak a szőlőben, és nemcsak a tolvaj emberek ellen, hanem a seregélyek miatt is, amiknek egy-egy letelepedő felhője percek alatt pusztíthatta el a szőlőtermést, amelyben Pest megye népének minden reménysége volt a XVIIL században. Nagy István veresegyházi bíró 1761. aug. 26án vett fél font puskaport és egy font sörétet a szőlőcsőszeinek, szept. 13-án még egyszer ennyit vett, úgy látszik, akkorra már ellődözték az előző mennyiséget. A század végén már maguk a csőszök szerzik be a puskaport és a lövést, mert ekkor már készpénzt kapnak rá, mint 1794. júl. 20-án a veresegyházi szőlőcsőszök.

70 Az erdőcsőszök a község erdejének épségére vigyázták, egy gally nem sok, annyi sem hullhatott le a tudtuk nélkül a sokszor rengeteg erdőben. Az erdő jogtalan pusztítóitól elszedték szerszámaikat, személyesen kísérték be a tetteseket a községi elöljáróság vagy az ispánság elé vagy név szerint jelentették tisztük szerint. Kórody János sződi jobbágy vallotta 1652. máj. 27-én, hogy amikor a babati-gödöllői határban tartózkodtak „nem mertünk hálni Szada felől, mert féltettünk az feiszeinket az Szadaiaktul, hogy el veszik, még csak tűzre való fát eyelre sem mertünk vágni.. ."

71 Az erdő különös értékénél fogva mind az uraság, mind a jobbágyközség részéről a legnagyobb szigorral őriztetett. Megkárosítását vagy vélt megkárosítását a legkegyetlenebbül torolták meg. Különösen érvényes ez Pest megye hatalmas világi nagybirtokára, a Grassalkovich uradalomra és csőszeire. Fábián Jakab 1794—95. évi szadai bíró lajstromába illesztett cédulán olvashatjuk a következő levél-fogalmazványt: „Az el múlt szerdán azaz 9 Martiusban egy lakosunk a VEgyházi Erdőben Eke szarvábal. 3 gerendelyt 2. és egy görbe tűzre való fát le vágván hozta az úton melly út hasittya a Gödöllei és VEgyházi határt- Azonba Gödöllei 3 csősz és az ober jáger az utón jöttiben találván, azt állították, hogy a Gödöllei Erdőben vágta, és körül fogván, és a fejszéjét, melly et a kezében tartott el kérvén egyéb ütések között a fejét 3 helyen vágták be a maga 149