Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

féle nyelveket is tud, az ő vezérlése által naprul napra újulni kezdettünk."

62 Az előző nótárius, Spaics József elmarasztalása a számadások elkészítésében túlzás. Spaics 1760—1790-ig derekas munkát végzett Veresegyházon, bár kétségtelen, hogy a Legény János által készített iratok sok tekintetben magasabb színvonalúak. II.2b. Pásztorok, csőszök és kocsisok A XVII—XVIII. század nagymérvű, rideg állattartása megkívánta a jobbágyközségtől, hogy pásztorokat fogadjon fel és tartson el, számukat az is szaporította, hogy a növendék állatokat sok helyütt külön gondozták. Ökörpásztor, tehénpásztor, borjúpásztor, ménespásztor, csikós, kondás, juhász, kecskepásztor, bivalyos, bikák gondviselője, kanok gondozója stb. pásztorolta a jobbágyok állatállományát.

63 A pásztorok megfogadásának ideje az új bíró hivatalba lépésétől vált esedékessé, de eltartott egészen a következő év tavaszáig. A szerződést tanúk (polgárok, esküdtek) jelenlétében kézfogással kötötték és áldomással pecsételték meg. Ennek ellenére előfordult, hogy az egyezséget a pásztorok felmondták, ilyenkor az áldomás árát és az esetleges előleget vissza kellett fizetniük.

64 A kellő számú pásztorok megfogadására valamilyen okból — legelőszűke, makktermő erdő hiánya, kicsi állatállomány stb. — nem képes helységek más falvak pásztorainak gondjára bízták állataikat vagy azok egy részét fizetés ellenében. Az is előfordult, hogy saját földesuruk allodiális területén jutottak legelőhöz. Verség, Domony, Bag, Héviz stb. vallja 1715-ben, hogy szomszédban is legeltet, a makktermő erdő ezeken kívül még máshol is hiányzik. Domony, Zsidó, Mácsa, Kisújfalu, Püspökhatvan, Ácsa, Csővár, Túra, Verség stb. legeltet alloidális területen 1728-ban, Tótgyörök és még Verség is pusztákat bérel legeltetésre idegen földesuraktól, az előbbi Grassalkovich Antaltól Ecskendet és még a Nógrád megyei Kürt faluban is, az utóbbi Podmaniczky Jánostól Mindszent pusztát. A veresegyháziak — bár legelőjük elég volt — a falu kanját makkoltatni a kallói erdőben tartották 1761-ben.

65 Mivel a pásztorok konvencióban végzett munkájába csak a megfogadó község állatállományának a pásztorlása tartozott bele, a más helység állatainak a gondozásáért a kialkudott bér egyharmada őket illette, a kétharmada a község pénztárába folyt be. A számosállatok „pascuatio"-ja nem csekély jövedelmet hozott a legelővel bővebben rendelkező községeknek. Raffai György veresegyházi bíró 1794. jún. 29-én 40 forintot vételezett be számadásába az ikladiak marháinak „nyaraltatásáért".

6 6 A pásztorok járandóságukat részletekben kapták meg a számadások szerint, annak a megjelölésével, hogy mire illetve miért kapják. A versegyházi csikós évi járandósága 1761-ben két szűr (egy magának, egy a bojtárjának), egy pár bőr kapca, minden négy lóra egy kila búza, lovanként egy kenyér, egy vacsora és egy garas. „Kiss csikó kötözésért egy márjás." Vagyis az elletésért, a köldökzsinór elkötéséért külön pénz járt.

67 A tél beállta előtt következett az „akollás", a „berekesztés", az állatok behajtása a belterületre téli elhelyezésük céljából. Az értékes magállatokat, a bikák és kanok gondviselői vették át, akik általában nem a pásztorok voltak, hanem 148