Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth Lajos: Községi közigazgatás Pest megyében a XVII–XVIII. században

A jegyző a község fogadott embere, megállapodás szerinti konvencióért szolgál, mint a kocsis vagy a pásztorok, bár helyzete, szerepe és tekintélye lényegesen különbözik azokétól. Spaics József veresegyházi jegyző járandósága 1782-ben: készpénz 20, —Ft 4 icce vaj l,60Ft ölfa 4,50Ft 100 font hús 4,50Ft két pár csizma 4,00Ft faggyú 2,00Ft 50 font só 2,00Ft A készpénzt a nótárius részletekben kapta meg a különböző számadások elkészítésekor, mint a szadai jegyző 1780. ápr. 5-én a portió-számadás elkészítése alkalmából 1,— Forintot. A nótárius szolgálati lakásban lakott vagyis a község tulajdonában lévő épületben. A veresegyházi notáriusi ház 1782-ben szalmatetős volt, 1792-ben ablakait üvegezték a „Helység Házá"-val együtt, valószínűleg először, vagyis a kifeszített marha-hólyagot az ablakon ekkor váltották fel síküveggel.

60 A jegyző választására vagy jogi helyzetére nézve Mária Terézia Urbáriuma 9. pontjának 4. §.-a intézkedik elsőként, amennyiben a jegyzőt egyértelműen a megyének rendeli alá, kiveszi a földesúr joghatósága aló. Ez az urbárium országosan elterjedt és az 1792: XXXV. te. értelmében törvényerőre is emelkedett, ennek ellenére sok helyütt eltérő gyakorlat uralkodott, mert a jegyző választásában és elmozdításában sem tudott függetlenedni a földesuraságtól.

61 Ez történt Veresegyházon is 1791-ben Legény Jánossal, „akit nekünk a T. Na. Vgye Tisztei redneltek", írták a község bírái. Legény János elsősorban a katolikus pappal, Sághi Andrással került ellentétbe, fő ellenségévé tette azt. A pap vádolta be a váci püspöknél, hogy böjti napokon húst evett, hogy katolikus létére bement a református templomba is, hogy éjszaka más asszonyához járt — ez utóbbira a vizsgálat semmi bizonyítékot nem talált —, a leglényegesebb vádpont, ami minket érdekel, hogy azt hangoztatta, a nótárius nem függ az uraságtól. Legény János védekezésében erre nézve azt írta: „Már amit el akarnak Asztatni, ha követ nem kaphatnak, tsak földet marékkal is hordanak, úgy nyomtatják a víz fenekére. Nekem is így van ügyem: mert most Gralis Vgye Gyűlésében lévén elő hoztam, hogy Czinkotai Nótárius ellen bé adatott Instántiára sokaktul az volt a felelet, hogy nem függ a földes Uraságtól a Nótárium, hanem a Vgytől. íme ezt is én reám kenték, mint ha én abban a Persvásióban volnék, hogy én éppen nem akarok fügni a Mgos Uraságtól, kinek én mindenkor legkissebb parantsolattyára is fejet hajtok,, só'tt mindenbe úgy igyekeztem, hogy már 4ik esztendeje jár hogy egy krajztzár Censust sem attak a Jobbágyok, én már az idén 100 fkát szettem ki, és administráltam a Bírákkal." Bár Legény János védekezésében fejet hajtott a váci püspöknek és Újvári János veresegyházi bíró is a jegyző mellett vallott, valamint a község részéről egy alázatos instantiát menesztettek 1791. februárjában a püspökhöz, Legény Jánosnak mégis el kellett távoznia a faluból. A veresegyháziak kérvényükben így jellemezték a nótáriust: „Sok esztendők el folytak, hogy a Bíráknak Számadásai mind függőben voltak, a mi a Szegény Kösségnek igen sérelmes, és ekkoráig lévő Nótáriusok el nem tutták végezni, hanem mioltátul fogva a mostani Nótáriusunkat Isten közinkbe vezérletté, mindeneket jó karba helyheztetett, bennünköt eddig közöttünk lappangó, és fogyasztó hibáinkról megvilágosított, egy szóval mivel mind Törvényes Tudományokban mind föllebvaló Tanulásokban forgott, különb147