Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Bevezetés

feltüntették a településről bevételezhető földesúri jövedelmek teljes összegét (melybe a dzsizje-adót soha nem számították bele), majd alatta részletezték, hogy az milyen adókból és tizedekből tevődött össze. Ezt a tételes felsorolást csak azoknál a településeknél (némelyik szultáni hász-birtoknál) hagyták el, melyek lakosainak a kincstár megengedte, hogy adó- és tizedtartozásukat évi átalányösszegben rójják le. A bevételezhető összeg részletezését mindig a kapuadó (törökül reszm-i kapu vagy más néven iszpendzse) tételével kezdték. A budai szandzsák első két összeírása idejéig — a törvény szerint — 50 akcse kapuadót a földesúrnak csak azok adtak, akiket a kincstárnak járó dzsizje-adó fizetésére köteleztek; megtörtént azonban gyakran, hogy a kapuadót fizetők és a dzsizje-adót fizetők száma nem egyezett. Később, az 1562. évi összeírás szerint a két adófajtát ritka kivétellel, szinte minden családfőre kivetették. A mohamedánok, mint ismeretes, dzsizje-adót nem fizettek, de a kapuadó megfelelőjét, a tartományonként változó (22—57 akcse) összegű ,,csift-adó"-t, mondhatni telekadót (a csift, illetve csiftlik szó jelentése jobbágytelek, majorság) a földesúrnak ők is tartoztak adni.

7 Erre vonatkozóan 1. kötetünkben Eelkesző pusztánál Berber Karagöz majorságát. A földesúri járandóságok további számbavétele során a gabona (a búza, a kevert, illetőleg a rozs, az árpa, a zab, a köles) és a must, valamint az egyéb termények, a borsó, a káposzta, a hagyma, a kender, a lencse, a bab, a len, a lenmag és a széna tizedét az előírás szerint három év terméseredményének átlaga alapján kellett megállapítani. A gabonatized felsorolása között problematikusnak tűnhet a kevert (mahlut) tized megjelölés. A „mahlut" szó jelentése „kevert", ezért kézenfekvőnek látszik arra gondolni, hogy forrásainkban a kétszeresről van szó. Erre zárójelben már magam is utaltam, de forrásközléseim során mindig ragaszkodtam a „kevert" jelentés megtartásához. A mahlut („kevert") szó fogalomkörét a Szeged vidéki szultáni hászfalvak 1586 — 1588. évi tizedjegyzékeinek a segítségével azonban jól be lehet határolni. E tized jegyzékekben ugyanis miután az egyes lakosok által fizetett adókat és tizedeket felsorolták, összegezést készítettek arról, hogy az egész település lakossága milyen címen mennyit adott, illetve fizetett. E művelet során azonban a gabonatizedeket már csak búzatized és kevert tized (mahlut) címén vették számba. Ennek az összegezési folyamatnak a vizsgálásakor állapítható meg éppen az, hogy a mahlut (kevert) kifejezésen valójában mit is értettek. Batka faluban például 1586-ban a kevert tized összege 13 kile volt, ami (a lakosok neve alatti felsorolást végig nézve) 9^4 kile árpából, Y

2 kile rozsból, valamint 3 Idle árpából és kölesből tevődött össze. Póka faluban a kevert tized 4% kile volt, ami a tized jegyzékben szereplő l^ + l + ^ + l-f/^ kile köles összeadási eredménye. Figyelmet érdemel még Petrovaszella falu 1588, évi 11 kile kevert tizede, ami a részletes bejegyzések szerinti 1% kile kevert, 3% kile köles, 1 kile zab, 1% kile zab és köles, valamint 3% kii© árpa összegezése volt.

8 7. A csift-adóra (csift reszmi) 1. H. Inalcik, Osmanlilar'da raiyyet rüsumu, Belleten 92. (Ankara 1959), 575-86. 8. Gotha, Landesbibliothek, Türe. 141. 8