Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Bevezetés

A mahlut („kevert") szó tehát az árpa, köles, rozs és zab gyűjtőneve lett, melyet a gabonafélék közül akár csak az egyik (pl. Póka faluban a köles) megnevezésére is használhattak. A Petrovaszella falu részletes tizedfelsorolásából idézett fenti példában így a 1% kile kevert feltehetőleg rozsot jelentett. A négy gabonaféle a török pénzügyigazgatás szóhasználatában talán azért került egy gyűjtőfogalom körébe, mert mindegyiket egyforma áron (általában a búza árának felével) számolták. Igaz ugyan, hogy a települések végén megadott olyan Összesített kimutatások alapján, mint amilyenek a szandzsák-összeírásokban is találhatók, a kevert (mahlut) tized megjelölésből továbbra sem állapítható meg, hogy közelebbről melyik gabonaféléről van szó, de a fentiek ismeretében legalább nem tételezhető fel, hogy a magyarországi török hódoltság legtöbb helyén csak búzát és kétszerest termeltek. Az összeírónak a gabonatized és a musttized számbavétele során a falu határán kívül, máshol termelt gabonából és mustból a lakóhely szerinti földesúrnak járó úgynevezett „szalarijje" jövedelmet is be kellett jegyezni (1. alább Csepel falunál), ami rendszerint harmincból egyet jelentett. Ugyanakkor az ilyen gabonának és mustnak a tizede mindig azt a földesurat illette, akinek a földjéről betakarították. Másrészt akik a szántás-vetéssel felhagytak, azokra a ,,föld meg nem művelése" (reszm-i csift bozan) címen a tizedfizetés elmaradásának kárpótlásáért külön adót róttak ki (1. az 1590. évi összeírás ide vonatkozó bejegyzését a pesti náhijéhez tartozó Nemeg falunál). A gabonatized mennyiségét (esetenként a borsótizedét is) török űrmértékkel kifejezve ,,kilé"-ben jegyezték fel. A húsz okkás kile 35,27 liter űrtartalmú volt, amibe búza mérésénél 25,65 kg, árpa mérésénél 22,25 kg fért bele.

8 Ezek az adatok azonban a mi számunkra csak hozzávetőleges támpontul szolgálhatnak, mert hiszen amikor a török összeíró megkérdezte, hány kile búza termett, a lakosok valószínűleg a saját maguk által használt (a vidékenként szintén változó űrtartalmú) fertálban, vékában gondolkodva válaszolhattak. Az összeírok a gabonatizednek nemcsak a mennyiségét, hanem az értékét is mindig feltüntették. A búza értékét az 1546. évi összeíráskor 10 akcséval, 1559-ben és 1562-ben 12, majd 1580-ban 14 és 1590-ben 15 akcséval, a kevert (illetőleg az árpa vagy a rozt kiléjét 1546ban 5 akcséval, 1559-ben és 1562-ben 6 akcséval, majd 1580-ban 8 és 1590-ben 9 akcséval számították. Ezek azonban csak az összeírások végrehajtásával kapcsolatban megadott hivatalos árak voltak, mert például 1560-ban, amikor Budán a török várőrségnek búzát osztottak ki, annak kiléjét 20 akcséval, az árpa kiléjét pedig 9 akcséval számították.

10 A gabona tényleges piaci árára azonban nincs adatunk. A musttized mennyiségét mindig magyar űrmértékkel, legtöbbször pint (1,69 liter) vagy ritkábban a 8 pintet kitevő köböl szám jegyezték fel 9. A kilét a XVI. század derekán a mohácsi szandzsákban annyinak számították, mint a magyar fertált, amely a törökök feljegyzése szerint 24 okká (30,76 kg) volt. A későbbi összeírásokban azonban ennél nagyobb űrtartalmú kiléről is írtak, 1. Magyarországi török adóösszeírások, 27 — 28. 10. Fekete L. és Káldy-Nagy Gy., Budai török számadáskönyvek 1550—1580, Bp., 1962, 512-13, 542 és 546. 9