Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok

1546 körül egy-egy család termelési átlaga gabonából 350 kile és borból 1750 pint volt, ami a viszonyokhoz képest elég magas jövedelmet biztosított, még akkor is, ha ezt a négy család maga nem tudta megtermelni, hanem idegen munkaerőt kellett igénybe venni. 1562-re azonban az egykori gabonatermésnek a felét takarították be, így a családonkénti átlag csak 61 kile lett. A bortermelés ugyan mennyiségileg valamit emelkedett, de ez is jobban eloszlott, bár még így is egy-egy család termelési átlaga elég számottevő: 615 pint. Két évtized múlva a gabonatermelés nemcsak a családok számának arányában növekedett, hanem azon túlmenően is, mert az átlagtermelés családonként 94 kile lett, a bortermelés viszont jelentéktelenre, családonként 21 pintre zsugorodott. Nagyobb arányú állattenyésztésre lehet következtetni az öt felsorolt rét hozamából, melynek tizedváltsága majdnem annyit tett ki 1562-ben, mint az összes gabonatizedé. E rétek 1562-ben a következők voltak: Bornemissza-rét jövedelme 150 akcse, Haraszti Ferenc-rét jövedelme 150 akcse, Paksi Gáspár-rét jövedelme 150 akcse, Paksi Ferenc-rét jövedelme 150 akcse és Lőrinc János-rét jövedelme 100 akcse. E rétek egykori birtokosukról kapták nevüket. A Paksi és a Haraszti család, mint ismeretes, a XVI. században is birtokos volt Berki faluban (Károly J.: Fejér vármegye története, III. 199). A felsorolt réteket még 1590-ben is ezeken a neveken írták össze, kivéve a Bornemissza-rétet, melyet már 1580-tól Dur Ali-rétnek neveztek. Megemlítették még az 1590. évi összeírásban, hogy a lakosság dzsizjeadóját és egyéb esetleges rendkívüli adóját (pl. a hadiadót) elengedték, mert a Hamza bég szerája közelében helyreállított híd további karbantartására ki lettek jelölve. A földesúri jövedelmek teljes összege és azok haszonélvezői: 1546-ban 2810 akcse, haszonélvezőjére nincs adat. 1599-ben 3918 akcse, Durmus ziámet-birtokos, a budai vilajet defterkethüdája. 1562-ben 4500 akcse, Szülejmán bég ziámet-birtokos, a budai vilajet defter-kethüdáj a. 1580-ban 7500 akcse, Ahmed bég ziámet-birtokos, a budai vilajet defter-kethüdáj a. 1590-ben 7500 akcse, haszonélvezőjére nincs adat. Az adatok szerint Berki falu földesúri jövedelmét a budai vilajet mindenkori defter-kethüdájának adták, helyesebben ők adták saját maguknak; a defter-kethüda a ziámet-birtokok nyilvántartója és ügyeik intézője volt (ugyanakkor a tímár-defterdár a tímár-birtokosokat tartotta számon). Berki falunak, mint számos más falunak megvoltak a magyar földesurai is, csak a rájuk vonatkozó adatok sokkal, elszórtabban találhatók meg. 1545-ben Berki falut, Érd Diód Tárnok stb. falvakkal együtt, János Zsigmond Ákosházi Sárkány Ambrusnak adta. 1560-ban Árkosházai (!) Sárkán János leánya, Zsófia, az esztergomi káptalan előtt tiltakozik az ellen, hogy Kowach Lőrinc, a naszádosok kir. kapitánya Eerd, Thethen és Berky birtokot elfoglalja (Bártfai Szabó L.: Pest megye történetének okleveles emlékei, 387, 401). 1568-ban Ghymesi Forgách János a budai káptalan előtt tilta120