Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Bevezetés

oly módon, hogy alatta pénzbeli értékét is megadták. Az 1546. és az 1559. évi összeíráskor a must pintjét 2 akcséval, 1562-ben 214, majd 1580-ban 4 és 1590-ben 5 akcséval számították. A szénatermés után az első két összeíráskor szénatizedet róttak ki és egy szekér szénát 10 akcséra értékeltek. Később azonban széna- és tűzifaadó címen, sőt szalma ára fejében is feljegyeztek kisebb-nagyobb akcse összegeket. Ezek mellett többször előfordul még a „kincstári rét" (illetőleg „szultáni rét", törökül „hassza csajir") kifejezés, ami elsősorban arra utal, hogy az a török uralom elől elmenekült vagy időközben meghalt birtokosok gazdátlanná vált és így a szultán, nem pedig a lakosok tulajdonának nyilvánított rét volt. A többi termények (káposzta, hagyma, len, kender stb.) tizedének mennyisége helyett csak azok pénzbeli értékét tüntették fel. Gyakran nyilvántartásba vették azonban a báránytized darabszámát (egy bárány értékét 1546-ban és 1559-ben 10 akcséval, 1562-ben és 1580-ban 15, majd 1590-ben 20 akcséval számítva). A méhkastizednél azonban csak a kasonként járó 2 akcsét és a sertésadónál szintén a darabonként járó 2 akcsét írták be, amiből viszont azok száma könnyen megállapítható. A „bitang állat ára" tétel megadott pénzbeli értéke azonban a darabszámra már nem utal, bár ez az adat arra felhívhatja a figyelmet, hogy ott nagyobb arányú marhatartás folyhatott. Az összeírásokban ezeken kívül számba vették még a malomadót (a malomfajták feltüntetése nélkül), a kertadót, helyenként a házasságkötés után járó menyasszonyadót és a boreladás után kivethető hordóadót, a halászóhelyeken a haltizedet, valamint a különféle vétségekért kiróható bírságpénzt (melynek fele esetenként a szandzsákbéget illette), de már sokkal ritkábban a kenyerüket sarlóval keresőktől a sarlópénzt és az örökös nélküli hagyatékokból várható bevétel összegét. A korábbi kincstári elszámolások alapján pedig nyilvántartásba vették a piacokon és az országos vásárokon szedett illetéket, a híd vámot és a kereskedelmi útvonalak elágazásainál fizetett áruvámot. Külön meg kell említenünk, hogy az 1562. évi összeíró sok helyen a templomokat is megadóztatta évi 50 akcséval.

11 A budai szandzsák XVI. századi öt összeírásából és a bevételezhető jövedelmek haszonélvezőit nyilvántartó, ugyanazokból az évekből származó négy tímár defterből e kötetben (a helynevek ábécé sorrendjében haladva) összegyűjtöttük és bizonyos vonatkozásokban feldolgoztuk az egyes települések és puszták népességi és gazdaságtörténeti adatait.

12 11. A templomadót ugyan mindegyik összeírásban nem vették számba, de azért azt az egész budai ejálet (beglerbégség) területén beszedték. A 965. évi (1557. okt. 24.— 1558. okt. 13.) kivetésből befolyt összegekre 1. i. m., 390, 444 és 500. 12. A budai szandzsák első három összeírását a tímár-defterek vonatkozó bejegyzéseivel már kiadtuk, 1. Kanuni devri Budin tahrir defteri (1546—1562), Ankara 1971 és A budai szandzsák 1559. évi összeírása, Bp. 1977. Ezek a defterek Isztambulban a Basbakanlik Arsiviban találhatók (jelzetüket az idézett munkákban megadtuk), ugyanott őrzik a mostani kiadványunkhoz szintén felhasznált 1580. évi összeírást és a tímár-deftert is, jelzetük Tapu Defterleri No. 592 és No. 590, valamint az 1590. évi összeírást, melynek jelzete No. 611 (ez utóbbi alapján egykor készült tímár-defter azonban nem maradt fenn), E defterek módszeres feldolgozásához, az adatok értékeléséhez hasznos jó tanácsokat adott dr. Dányi Dezső, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára igazgatója, akinek ezúttal is hálás köszönetemet fejezem ki. 10