Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546–1590. évi összeírásai. Demográfiai és gazdaságtörténeti adatok - Pest Megye Múltjából 6. (Budapest, 1985)

Bevezetés

Az összeírások létrejöttének körülményei az adatok forrásértékét természetesen mindig meghatározzák. Szinte mindenféle adókivetés jellegű összeírással kapcsolatban elmondható, hogy az adatok nyilvántartásba vételekor ellentétes érdekek ütköztek össze. így például a királyi Magyarországon a dica kivetésekor „egyes nagybirtokosok már a XV. században elzárják birtokukat az adószedők elől s egy összegben fizetik be az adót az uradalmaikon élő jobbágyok után". A XVI. századra vonatkozóan fennmaradt panaszok pedig így sommázhatók: „A megyének feladata lett volna, hogy az adószedők munkáját megkönnyítse, elősegítse, s ami vonatkozott a megyére, vonatkozott a nemességre is. Csakhogy nemcsak ez nem történt meg, hanem sok esetben egyenesen akadályozták az összeír ókat munkájukban, hogy ezáltal a jobbágy teherbíró képességét a maguk számára biztosíthassák."

13 Hasonló problémák merültek fel a török pénzügyigazgatásban is. Erre vonatkozóan kötetünkből megemlíthető, hogy például a sok vonatkozásban szigorúnak tűnő 1562. évi összeíró nem merte Rüsztem budai pasa számos birtokán (Cinkota, Csaba, Ecseg, Előszállás stb.) az adókat és a tizedeket újból nyilvántartásba venni, bár Örs (Budaőrs) faluval és Kecskemét várossal kivételt tett, de talán csak a látszat kedvéért, mert végül is az utóbbi várható jövedelmét alacsonyabbnak tüntette fel, mint az előbbiét. Hasonló módon utalhatunk még Szefer janicsár aga birtokaira (Eerencszállás, Rádot és Szentkirál), melyek jövedelmét 1580-ban is csak annyinak állapították meg, mint 1562-ben. A tímár-birtokosoknak az összeírásokkal szemben tanúsított magatartására vonatkozóan idéznünk kell még a szultán 1560. július 31-én a lippai szandzsákbégnek küldött rendelkezéséből: „Most midőn szandzsákod összeírását elrendeltem, megparancsolom, hogy amikor a vilajet összeírója megérkezett, a kellő módon légy a segítségére. Mind a te szandzsákbégi hász-birtokaid és rájáid, mind a ziámet- és tímár-birtokosok rájái valamennyien összeíratnak. Nagyon óvakodjatok attól, hogy bárki is rájáját megszöktesse vagy elrejtse. Úgyhogy akár a te hász-birtokod, akár a ziámet- és tímár-birtokosok rajaiból egy falu felkerekedne, vagy valaki a ráját, illetőleg valamilyen állapotot eltitkolna és a vilajet összeírója azt jelentené, az bárkinek a tímár-birtokán történne is, az elrejtésért a mentegetőzést nem fogadjuk el, s annak utána javadalma elvesztésén kívül megbüntetése is bizonyos lesz."

14 Nemcsak az összeírok, hanem a tímár-birtokosok is bejelentést tehettek azonban, ha úgy vélték, hogy sérelem érte őket. Ez történt 1580-ban a pozsegai szandzsák összeírása után is, amiről a budai beglerbégnek küldött egyik szultáni utasításban az alábbiakat írták: ,,Az előző és a mostani deftert megtekintve jól vizsgáld meg, hogy lássad a nevezett összeíró a parancsomnak megfelelően igazságosan végezte-e el az összeírást, vagy a ziámet- és tímár-birtokosok jelentése szerint némelyek tímár-birtokát [ti. annak jövedelmét] többre, némelyekét pedig kevesebbre írta-e? Az ügy végére járva, ha valóban minden tímár-birtoknak nem az elviselhető 13. A dica kivetésére vonatkozó sorokat Bakács István ,,A dicális összeírások" c. tanulmányából idéztük, 1. Kovacsics J., A történeti statisztika forrásai, Bp. 1957, 57. 14. Isztambul, Basbakanlik Arsivi, Mühimme Defterleri 3. köt., p. 464. 11