Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 5. A földkérdés Pest megyében a polgári köztársaság idején

mint Hamburger Jenő. Somogyon kívül Fejér, Tolna, Vas, Bihar, Csongrád, Csanád és Pest vármegyékben is elterjedt a földfoglaló mozgalom. Az agrárszegénység körében tapasztalt forradalmi indulatokra való tekintettel Nóvák Antal váci polgármesterhelyettes március 4-én a főispánhoz küldött táviratában a földosztás sürgős megkezdését kéri: „A földmívelő népnél általános nyugtalanság mutatkozik, hogy a földosztás nem kezdődik - hangzik a távirat. Szegény munkások, iparosok, vasúti alkalmazottak és kisebb tisztviselők részéről állandó támadásnak vagyok kitéve. .. Miután a birtokosokkal nem tudtam megállapodni, kérek azonnali intézkedést, míg a szenvedélyek ki nem törnek."

31 Az aszódi járás földmunkásai - azaz uradalmi cselédei - 1919. március 15-én gyűlést hívtak össze, amelyen az aszódi munkástanács elnöke, Miladinovics Márton kijelentette, hogy nem várják be a kormány intézkedéseit és az 5100 holdas báró Schossberger-féle birtokot szocializálják. Március 18-án, a Párizsi Kommün emlékünnepén az aszódi munkástanács vezetésével - amelyben a szociáldemokraták csatlakoztak a kommunistákhoz - a repülőgépgyári munkások először elfoglalták a gyárat, azután birtokba vették a Schossberger-féle 5100 holdas és a Hatvani-féle 9500 holdas uradalmat, megváltás nélkül, forradalmi kisajátítással. A KMP-hez tartozó ipari munkások vezetésével történő birtokfoglalás után az uradalmi cselédek a kollektív szerződésben megállapított bérért, szövetkezeti formában tovább művelték az uradalmi területeket. Az aszódi munkástanács segítségével Sződ, Kartal, Bag és Hévízgyörk agrárproletárjai a földfoglalás útját járták, amellyel a Szociáldemokrata Párt szembe fordult. A földfoglaló mozgalom Pest megyében és másutt is „világosan mutatta, hogy a KMP agrárálláspontjában felülkerekedtek a baloldali nézetek". A földfoglalásról Mészáros Károly, a téma kutatója megállapítja, hogy csak kompromisszumnak tekinthető, amely ugyan forradalmi út volt, de nem teljesítette a nincstelen parasztság leghőbb vágyát: a földhöz juttatást, a földosztást.

32 A „Vörös Újság" ennek ellenére így értékeli az országos jelentőségű aszódi eseményeket: „... aszódi elvtársaink gyakorlatilag is megmutatták, hogy így megoldható, és csakis így oldható meg a proletariátus számára a földkérdés. Először rátették kezüket a gyárra, amelyben dolgoznak, megfosztották itt a tőkéseket minden hatalomtól, és azután a földművesszegényekkel együtt közös birtokba vették a földbirtokos ezer holdjait. Teljesen készen állnak rá, hogy a földet is, a gyárat is bármikor a leendő Tanácsköztársaság rendelkezésére adhassák. . ."

33 A kormány a nagyarányú földfoglaló mozgalmak közepette megkísérelt úrrá lenni a helyzeten. Agorasztó alispán március 19-én közli a földművelési miniszter 83 002. sz. rendeletét. Eszerint: „A földmívelő nép földhöz juttatásáról szóló 1919. évi XVIII. néptörvény 25. §-a alapján szervezett birtokrendező bizottságok a közeli napokban a jövő évi termelés folytonosságának biztosítása, nemkülönben a földbirtokreform végrehajtásának előkészítése érdekében kellő uta53