Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 5. A földkérdés Pest megyében a polgári köztársaság idején

hogy a volt királyi család tagjainak továbbra is meghagyják hatalmas birtokait. A kerepesi földigénylő parasztok 1919. február 14-én megtartott gyűlésükön határozatot hoztak a volt koronauradalmi birtok felosztásáról és kezelésbe vételéről. Majd február 28-án újabb határozatban követelték a földosztás azonnali megkezdését.

26 A minisztérium március 7-én táviratilag értesítette a helyi csoport elnökét, hogy a kerepesi állami birtok bevetett területét, a mezőgazdasági felszerelést és az állatállományt, megtérítés ellenében a földigénylők részére átengedik. Sajátságos folyamat játszódott le a gödöllői koronauradalom kerepesi részlegén, mert a lakosok először termelőszövetkezetet akartak alakítani a birtokon és az egész falu lakossága jelezte belépési szándékát. Miután azonban kiderült, hogy ilyen létszámot a birtok nem tud eltartani, megváltoztatták eredeti tervüket és a birtok egy részét osztották fel az igényjogosultak között.

27 A Tököl határában levő 2000 holdas Habsburg Károly uradalom népét az bőszítette fel, hogy az intéző 60 q gabonát akart eladni a szomszéd falvak gazdáinak, holott az uradalom cselédeinek jórésze már nem rendelkezett liszttel. Erre a cselédek ásóval és kapával verték ki az odacsődült gazdákat és a gabonát szétosztották a rászorulók között. Az intéző hiába telefonált Ráckevére csendőrségért és katonaságért, mert mire azok megérkeztek, a gabonát már kiosztották. A feszültség hatására több helyen, így pl. Makádon és Szigetújfalun december folyamán 5-5 tagú bizottságot jelöltek ki azzal a feladattal, hogy összeírja a frontszolgálatos katonák földigényét.

28 „A Szegény Ember", amely a tököli eseményekről tudósít, azt ajánlja az uradalmi cselédségnek, hogy a falusi szegények tanácsa csapja el az intézőt s foglalja el az uradalmat a falu földművesszegényei számára. „Hátha kedvet kap ettől a kormány is, hogy végre rászánja magát arra, hogy elkobozza az országban a volt király többi birtokát is."

29 A megye falvai a földosztás követelésétől voltak hangosak. A kommunista párt támogatta ezt a mozgalmat. Nagykartalon február 13-án a KMP népgyűlést tartott, ahol a falu szegényei nagy lelkesedéssel hallgatták a párt kiküldött szónokát. A gyűlésen egyhangúan kimondták, hogy bizalmatlanok a szociáldemokrata párttal szemben, mert a földreform dolgában elárulta a földmunkásokat. Állást foglalt a népgyűlés abban a kérdésben is, hogy „a dolgozó szegény emberek csak úgy juthatnak földhöz, ha ezt minden megváltás nélkül, forradalmi úton, tehát erőszakkal veszik el jelenlegi bitorlóitól, az úri naplopoktól".

30 A földfoglaló mozgalom márciusban tömeges méreteket öltött. A leghevesebben Somogy megyében lángolt fel, ahol az Esterházy, Somssich, Zichy és más birtokok terültek el. Itt az uradalmakban bérharcot vívó agrárproletárok támaszra találtak a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Földmunkás Szövetség helyi szervezetében, amelynek vezetője a később mártírhalált halt Latinca Sándor volt, és ahol a szociáldemokrata baloldal olyan tekintélyes vezetővel rendelkezett, 52