Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)
I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 5. A földkérdés Pest megyében a polgári köztársaság idején
a néptanács meghívta Csizmadia Sándor és Rácz Gyula szociáldemokrata államtitkárokat, de a földosztók lecsillapítására érkezett Csizmadiáékat fegyveres katonák távozásra kényszerítették. A nevezetes értekezleten Móricz Zsigmond is részt vett és megírta, hogy Gödöllőn az egyetlen koronagyémánttal „szembeszáll ezer koldustarisznya: Gödöllő lakosságának vagyontalan családjai, akiket ki kell elégíteni, mert joguk van rá a forradalom jogán". 21 Ugyanakkor bölcsen megjegyezte: azt szeretné, ha „ez az egy koronagyémánt az egész ország drága gyémántjává lenne, amely örök időkre áldást hozna az egész magyar mezőgazdaságra". A tanácskozás úgy igyekezett megoldást találni, hogy Gödöllő speciális helyzetéből indult ki: a nyaralóhely jellegből. Az igénylők (munkások, kisiparosok, kiskereskedők) kapjanak megfelelő nagyságú telkeket. A terv azonban nem elégítette ki a nincstelen gödöllői földmunkásokat, akik - az értekezlet állásfoglalásától függetlenül - birtokba vették a bevetetlenül maradt uradalmi földeket és megkezdték rajta a tavaszi munkát. A kormány ugyan katonaságot vezényelt ki a földosztók ellen, de eredménytelenül, mert a katonák nem léptek fel a parasztok ellen. 22 A gödöllői eset azt mutatja, hogy a kormány nem tudta a fegyveres erőket bevetni a parasztok ellen. Ez volt az egyik lényeges különbség 1918 ősze és 1919 tavasza között. Ekkor a kormányzat már csak a földosztó mozgalom lecsendesítésére törekedett. 23 E tavaszi mozgalmak egyik legfőbb tanulsága, hogy a parasztmozgalmak a legnagyobb elszántságot nem ott mutatták fel, ahol a parasztság a legforradalmibb hagyományokkal rendelkezett, hanem ahol a kommunisták kezdeményezték a mozgalmat, mint pl. Aszódon. Míg ugyanis magában Gödöllőn a néptanácsban a földkérdésben szociáldemokrata álláspont érvényesült, addig a környező községek tanácsainál: Aszódon, Kartalon, a Galga-völgyében kommunista befolyásra a munkástanácsok földfoglaló tevékenysége sokkal hatékonyabb volt. Az aszódi és kartali földosztás híre még a gödöllői néptanácsot is megosztotta és baloldali tagjai a földfoglalók mellé álltak. 24 A KMP már néhány héttel megalakulása után népgyűléseket szervezett a falvakban, ahol a párt agitátorai a földbirtokosok ellen mozgósították az agrárproletariátust. Ennek az országos méretű szervezkedésnek a keretében jutott el a párt küldötte a monori járásba. December 8-án, az Albertin megtartott népgyűlésről a sajtó is beszámol: „a kiküldött ismertette a földbirtok-reformmal kapcsolatos helyzetet és szervezkedésre szólította fel a parasztságot. Ennek hatására az egybegyűlt kb. 500 kisgazda és földmunkás egyhangúan kimondta a földmunkások helyi csoportjának megalakulását". 25 A Pest megyei nincstelen parasztok - a gödöllői példa is mutatja - elsősorban a koronauradalmakban léptek fel a földosztás igényével, mivel a királyság megszüntetésével és a köztársaság kikiáltásával összeegyeztethetetlennek tartották, 51 V
