Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 5. A földkérdés Pest megyében a polgári köztársaság idején

A megye földesurainak vezérkara a pártszervezés és az egységes „gazdatársadalom" megteremtéséért folytatott politikai küzdelem során be akarta szervezni sorai közé a paraszti földtulajdonosokat is. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületbe delegált választmányi tagok összetétele mutatja, hogy a kisbirtokos parasztság mennyire „megbecsült" szövetséges lett volna. Az OMGE, Magyarország nagybirtokosainak legfőbb érdekvédelmi szerve - látszólag az idők parancsának engedve - átiratban közli a Pest megyei szervezettel, hogy a három igazgató-választmányi tag kiküldésénél vegye figyelembe a kisbirtokos osztályt is. A megyei szervezet azonban arra való hivatkozással, hogy már megtörtént a három tag kijelölése (gróf Ráday Gedeon, Agorasztó Tivadar és Horváth Jenő ügyvezető-igazgató személyében), kijelenti, hogy „ezen időszakra (1919-1921) a kisbirtokos-osztályt már be nem vonhatjuk", csak három év eltelte után.

11 Tehát Pest megye nagybirtokosai még arra sem voltak hajlandók, hogy a politikai helyzetre való tekintettel a kisbirtokos parasztság képviselőit bevegyék a vezetőségbe. A Gazdasági Egyesület vezetősége ugyanakkor az egyesület taglétszámának a szaporítására törekedett. Ennek elérése érdekében tisztességtelen eszközök alkalmazásától sem riadt vissza. Még 1917-ben „csak" a jegyzőket kérte fel az egyesületi tagdíjak befizetésére és ezért a szívességért a tagdíjak 10%-át felajánlotta részükre,

12 addig 1919. január 25-én a burgonya-vetőgumó összeírási körlevélben már megfélemlítően hangsúlyozta, hogy „a vetőmag kiosztásánál figyelembe lesz véve, hogy az igénylő tagja-e az egyesületnek vagy sem". A tököli direktórium írja meg később, 1919. július 4-én a Szocialista Gazdaságok Budapesti Kerületi Központjának, hogy a kisgazdáknak eszük ágában sem volt belépni az egyesületbe, „azt egyedül vetőmag hiánya miatt, szorult helyzetükre való tekintettel tették".

13 Az egyesület tízezres tagságát nem valamiféle magasabbrendű politikai eszmétől vezéreltetve, vagy gazdasági érdekvédelemből toborozták össze az egyesület vezetői. Amikor Horváth Jenő ügyvezető igazgató és társai a fenti módon intézték a rézgálic-, a burgonya- és vetőmagkiutalásokat, akkor a háborús nyerészkedőkhöz hasonlóan, elsősorban a saját zsebükre dolgoztak. így pl. a Mezőgazdák Szövetkezete és a Vetőmagnemesítő Rt. rendszeresen honorálta az egyesület ügyintézőit annak fejében, hogy a vetőmagot tőlük szerezzék be. Ezt már olyan szemérmetlen nyíltsággal tették, hogy az egyesület vezetősége 1919 februárjában kénytelen volt fegyelmi vizsgálatot elrendelni. Jellemző az akkori korrupt szellemre, hogy bár a fegyelmi vizsgálat megállapította ügyintézőiről, miszerint „kétségtelenül jelentős hasznaik voltak", de felmentette őket a megvesztegetés vádja alól, mert „ügybuzgóságuk" csak elősegítette a vetőmagakciók „mintaszerű lebonyolítását".

14 48