Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 5. A földkérdés Pest megyében a polgári köztársaság idején

dumra dr. Laehne Hugó államtitkár válaszol és a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségéhez intézett 1918-207 021 sz. leiratában „... különös súlyt helyez arra, hogy az egyesületek működésük eddigi kereteit a jövőben is megtarthassák .. . s a jövő nagy feladatainak megoldásában minél tevékenyebben közreműködjenek, így elsősorban.. . a földbirtok-reform keresztül vitelénél".

8 íme, a földreformot hirdető párt minisztere kecskére kívánta bízni a káposztát. A nagybirtokos osztály nem tudta, hogy az őszirózsás forradalom után nem kerül sor földreformra, ezért arra törekedett, hogy minél nagyobb befolyást gyakoroljon a Károlyi-kormány birtokpolitikájára. A Pest vármegyei Gazdasági Egyesület igazgató-választmányi ülései is ezt mutatják. Az 1919. február 7-i ülésen az egyik legreakcíósabb választmányi tag, Patay Tibor, előbb azt indítványozza, hogy a föld megváltási ára az 1911-1913. évi ár legyen, majd javasolja: az Egyesület hívja fel a Földművelésügyi Minisztérium figyelmét, hogy a földbirtok felosztását „ne ott kezdjék, ahol esetleg zavargások voltak, mert akkor ott is zavargás tör majd ki, ahol eddig nem volt". íme, Pest megye földesurai így féltek a nincstelen szegényparasztság földéhségétől és forradalmi hangulatától. A megye földesurai jól tudták, hogy osztályérdekeiket csak akkor védhetik meg, ha politikailag egységes és megfelelő szervezettel rendelkeznek. Az volt az elképzelésük, hogy különböző agitációs eszközökkel valamiféle egységes „gazdatársadalmat" hozhatnak létre, egy politikai párt keretein belül. Horváth Jenő, a Pest vármegyei Gazdasági Egyesület ügyvezető igazgatója az igazgató-választmány január 13-i ülésén be is jelenti, hogy a gazdaszövetség Meskó Pál vezetésével megalkotta az Országos Földmívespártot. Felkéri ezért az igazgató-választmányt, hogy vallja magáénak a párt programját és adjon engedélyt a párt érdekében folytatandó propagandára. „Súlyos bűn volt - hangsúlyozza -, hogy a gazdatársadalom a politikai egyesülést a különböző politikai pártok között sohasem kereste. Itt állunk a kiírandó választások előtt és félő, hogy a szociáldemokrata párt fogja kapni a többséget. Hogy ez így ne történjen, a Magyar Gazdaszövetség megszervezte az Országos Földmívespártot, az országos kisgazdapárttal egyesülve." Felhívja a Gazdasági Egyesület vezetőit, hogy vegyék ki részüket a szervezés munkájából, habár Pest megyében nehéz a helyzet, „mert hiszen a főváros környéki lakosság túlnyomó részben szocialista, kommunista, anarchista. . ."

9 Egyébként a Földmívespárt számos helyen fuzionált a keresztényszocialistákkal is. Az OMGE védnöksége alatt működő „gazdaszövetségek" és pártok jól tudták, hogy a gazdasági egyesület előnyben részesíti a saját tagjaikat. Pest megyében például burgonyavetőmagot és rézgálicot csak a Gazdasági Egyesület tagjai kaphattak. Agorasztó alispán a rézgálic kiosztását tartalmazó rendeletében nyíltan rámutatott arra a szoros kapcsolatra, ami a vármegye és az egyesület között fennáll, majd felhívta a szolgabírákat, valamint a községi jegyzőket: kövessenek el mindent a Gazdasági Egyesület megerősödése érdekében.

10 47