Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 4. A kommunisták harca Pest megyében

A „Vörös Újság" tudósításában olvashatjuk: „A galgagyörki földmunkások február 2-án nagygyűlést tartottak, amelyen Csiky és Steiner elvtársak beszéde után egyhangú lelkesedéssel csatlakoztak a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Megalakították a helybeli kommunista földmunkás-csoportot és a földművesszegények tanácsát. A tanácsok szervezése az egész környéken megindult."

25 Nagy kartalon február 13-án ugyancsak népgyűlést tartott a kommunista párt, ahol nagy lelkesedéssel alakították meg a földműves szegények tanácsát.

26 Márciusban egyre erőteljesebb lendülettel folyt a tanácsok harca a hatalomért. A helyzet a helyi politikai erőviszonyoknak megfelelően alakult. Egyes megyékben és helységekben a munkástanács által választott direktórium már ténylegesen át is vette a hatalmat.

27 Pest megyében Aszódon, Cegléden, Pécelen, Galgagyörkön, Vasadon stb. került a hatalom a munkástanácsok kezébe. Külön figyelmet érdemel Cegléd, ahol már a Nemzeti Tanács 1919. március 10-i ülésén megjelentek a helyi Munkás-, Paraszt- és Katonatanácsok vezetői, és mint a néptanács képviselői, átvették a város ügyeinek intézését. A néptanács és a március 21-e után megalakult direktórium összetétele majdnem megegyezett. Mindkét helyen ott találjuk a kommunista Urbán Pál, Reiner Albert, Szálkai István és Zsadon Miklós nevét, akik vezető szerepet játszottak a Tanácsköztársaság alatt. Városban és falun egyaránt így ment végbe Pest megyében a kommunista mozgalom előretörése, hogy azután a munkások, falusi szegények a forradalmi népi szervek segítségével döntő rohamot indítsanak a hatalom megragadására, a proletárdiktatúra kivívására.