Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 2. Az „őszirózsás” forradalom győzelme Pest megyében

az elveszett hatalmi pozíciókat, amelyeket a néptömegek november első napjaiban az első rohammal meghódítottak. Külön kell szólnunk a szociáldemokrata párt politikájáról. Általában Budapesten és Pest megyében is csupán a szociáldemokrata párt balszárnya, az ellenzék harcolt a munkásság forradalmi szervezetének a megalakításért. A párt hivatalos vezetése csak az őszirózsás forradalom győzelmének a hatására foglalkozott a munkástanácsok megalakításával, amikor már az a veszély fenyegette a pártot, hogy a tanácsok nélküle is létrejönnek. November 2-án ült össze először a Budapesti Munkástanács és november 5-én jelent meg a „Népszavá"-ban a helyi (városi) munkástanácsok szervezeti szabályzata. A pártvezetőség a szabályzat megszövegezésénél ügyelt arra, hogy a munkástanácsok ne válhassanak tényleges hatalmi szervvé és ne kerülhessenek a párt fölé. Ezért nem volt szó a szabályzatban tanácskongresszusról vagy más országos szervről, és ezért mondta ki, hogy a tanácsoknak „központi képviseletük a pártvezetőség és a pártválasztmány végrehajtó bizottsága".

46 Ez egyben azt is jelentette, hogy a munkástanácsok csak ott alakulhattak, ahol volt szociáldemokrata pártszervezet. A szervezeti szabályzat korlátai azt eredményezték, hogy - mivel felsőbb kapcsolatuk nem volt - a vidéki, helyi munkástanácsok elszigetelődtek. A szociáldemokrata párt csupán arra kívánta kárhoztatni a munkástanácsokat, hogy állást foglalhatnak „minden, a munkásosztály érdekeit érintő fontosabb kérdésben", és hogy „útmutatással szolgáljanak a munkásságnak". Rendkívül leszűkítette a tanács tömegbázisát a munkásosztály soraiban a szabályzatnak az a korlátozó intézkedése, amely a tanácstagok számára legalább egyéves párttagságot írt elő. Mindezek ellenére a fővárosban a legnagyobb hatalom a Budapesti Munkástanács kezében összpontosult, míg vidéken - ahol léteztek - a helyi munkástanácsok játszottak vezető szerepet. Mivel a kormány november 5-i kiáltványa a forradalmi tanácsokat nem ismerte el a végrehajtó hatalom helyi szerveinek, átmenetileg - decemberig - sikerült őket „kordában tartani" és csak elvétve adtak hírt magukról. A novemberi időszak kiemelkedő politikai eseményéhez tartozott a köztársaság kikiáltása november 16-án. A Parlament előtt megtartott hatalmas arányú népgyűlésre a peremkerületekből és Pestkörnyékről is tömegesen érkeztek. Csak Erzsébetfalvárói mintegy négyezer munkás vett részt a gyűlésen.

47 Kisebb huzavona előzte meg az eseményt. A Károlyi-kormány ugyanis nem tűzte napirendre az államforma megváltoztatását, ezért széles körű köztársasági mozgalom bontakozott ki, amelyben Pest megye munkásai, parasztjai és demokratikus érzelmű polgárai is részt vettek. Pl. a Pomázi Munkástanács már november 4-én távirati jelentésben ad hírt arról, hogy „Pomáz község közönsége népgyűlésen követelte a köztársaság azonnali életbeléptetését, továbbá azt, hogy a hadimilliomosok a háborúban szerzett milliókat a Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsássák".

48