Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 1. Pest megye az 1918. évi polgári demokratikus forradalom előestéjén

tonsági erőnek, és gyakran látja is felbukkanni a kakastollat".

17 A rendőrkapitány véleménye szerint a zavargás fő oka „a kereskedők elleni ellenszenv, a hadisegély csekély volta, a rendkívüli drágaság..." A hatalom birtokosai nyilván nem gondoltak arra, hogy a katonaság és csendőrség „győztes" ütközetei a hátországban a lakosság ellen valójában már a háborús vereség vészjósló jelei voltak és a néptömegek rövidesen felelősségre vonják uraikat az imperialista háború okozta minden szenvedésükért. Az éhségről és nyomorról tanúskodik a váci járási főszolgabíró 1918. június 5-én kelt jelentése, amely szerint „a munkásnép a szó szoros értelmében koplal... kiéhezve leerőtlenedett, és munkaereje nincs arányban a követelt és kényszerűségből fizetett nagy munkabérekkel".

18 De az éhség nem kímélte a jó gabonatermő vidékeket sem. Kiskőrösön főleg asszonyokból álló néptömeg július 31-én megrohanta és elhordta a községházához szállított öt kocsi búzát. Mivel a csendőrjárőr tehetetlennek bizonyult a tömeggel szemben, a főszolgabíró sürgős csendőri megerősítést kért.

19 Pest megyében a legnagyobb rém: az éhség ellen, az asszonyok harcoltak a legnagyobb elszántsággal, akik férfi szeretteiktől, a családfőktől és fiaiktól elszakítva, a legnagyobb megpróbáltatások közepette küzdöttek családjuk puszta létéért, a mindennapi kenyérért. E harcok hevesek és elkeseredettek voltak. Kecelen (kiskőrösi járás) mintegy 150 asszony segélyt követelve július 30-án megostromolta a jegyzői hivatalt, és csak a csendőrség közbelépése mentette meg a jegyzőt szorongatott helyzetéből.

20 A megye számos más helységében is megmozdultak az asszonyok. A legrosszabbul Garzó Sándor gyóní jegyző járt, akit a felbőszült asszonyok megvertek, mert még a kukoricalisztet és a melaszt is igazságtalanul osztotta szét közöttük. A lajosmizsei jegyző a főispánnak küldött jelentésében megírta, hogy a község már több mint két hete kenyér nélkül van, és július 19-én az éhség által gyötört sokgyerekes családanyák valósággal megostromolták a jegyzői irodát, úgyhogy a jegyző csak csendőri fedezettel mehetett haza. Jelentésében a főispántól a vásárlási igazolványok azonnali kiadását kéri, hogy „az ellátatlan lakosság a szeptember 30-ig járó gabonaszükségletét azonnal megkaphassa a Haditermény Részvénytársaság itteni albizományosától, mert nagyon félő, s csak órák kérdése, hogy a lázadás vérengzéssé nem fajul".

21 Cegléden, a megye egyik legnagyobb városában is kitört az elégedetlenség. Az elkeseredés 1918. augusztus 6-án asszony tüntetés formájában robbant ki. A tüntetésre azért került sor, mert a ceglédi háziasszonyok hónapok óta hiába járták az üzleteket lisztért és húsért, s a polgármester, amikor felelősségre vonták - szokása szerint -, ígérgetésekkel akarta leszerelni a tüntető asszonyokat, akiket Palásti Istvánné vezetett a polgármester elé. A végsőkig elkeseredett asszonyok és a hozzájuk csatlakozó tömeg a városon végigvonulva, beverték a városi urak ablakait. A tömeget csak megerősített csendőri és rendőri különítmény tudta fel16