Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)
I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 1. Pest megye az 1918. évi polgári demokratikus forradalom előestéjén
oszlatni, mintegy 200 asszonyt a helyszínen letartóztattak és napokig a rendőrségen fogva tartottak. A tüntetés során okozott kárt a polgármesteri jelentés 50 000 koronára becsülte. 22 Ugyanakkor a munkásosztály már egyre tudatosabban kapcsolta össze a háborús katasztrófa szülte szociális elégedetlenséget az Oroszországban győztes szocialista forradalom tanulságaival. Magyarországon az orosz proletárforradalomnak óriási visszhangja támadt a munkásság és a szegényparasztság soraiban. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt számot vetett ezzel a hatással, ezért hirdetett békegyűlést 1917. november 2 5-re a budapesti Iparcsarnokba. A főváros és környékének munkássága - köztük sokezer Pest megyei dolgozó - százezres tömegtüntetésen tett hitet a béke mellett és éltette az orosz proletárforradalmat. A Népszava november 27-i számában részletes tudósítást közölt a nagy béketüntetésről. Ebből értesülhetünk arról, hogy „Dunaharaszti és Szigetszentmiklós proletársága helyiérdekű vasúton jött a közvágóhídi állomásig, és ott szintén beolvadt a menetbe". Megindító, amit az újság a pilisi bányák munkásairól ír: „.. . lassan mégis elnéptelenedett és elcsendesedett az Iparcsarnok környéke, amikor lassú, fáradt meneteléssel néhány száz munkás érkezett meg az Iparcsarnok elé. Tüntetni jöttek, ám a tüntetés után jöttek. Jelzőtábláik megmutatták, hogy kicsodák: Pilisvörösvár és Pilis szentiván bányamunkásai voltak. Nem a maguk hibájából késtek el, hanem azért, mert éppen ők hozták a békéért való harcban a legnagyobb áldozatot. Hajnali fél ötkor, még éjszakai vak sötétben indultak és majd déli 1 óráig masíroztak, hogy itt lehessenek ők is, amikor a háború ellen tüntetni kell. Rögtönzött népgyűlést tartottak, és azután ők is követték a szétosztó tömeget, mint derék utóvéd a harcba induló hadsereget." 23 Az oroszországi forradalom hatására a néptömegek, elsősorban a munkásosztály, az orosz példa követését kívánták és ezt hatalmas tömegmozgalmakban kifejezésre is juttatták. Népgyűlések, tüntetések, sztrájkok, bér- és élelmezési mozgalmak követték egymást. Pest megye dolgozói a főváros proletariátusával vállvetve az első vonalban harcoltak a békéért és az orosz út követéséért. Forradalmi hangulatú háborúellenes gyűlések zajlottak le a kispesti Liptákgyárban, a mátyásföldi repülőgépgyárban, a csepeli lőszergyárban. Ezekben az üzemekben a baloldali és forradalmi szocialista főbizalmiak - Chlepko Ede, Mosolygó Antal, Szaton Rezső - vezették a munkásság harcát. 24 Közülük Chlepko és Mosolygó a Tanácsköztársaság alatt Pest megyében a forradalmi közigazgatást erősítették. Különösen Mosolygó Antal játszott jelentős szerepet Pest megyében az 1918-19-es forradalmakban. Falusi béres fiaként látta meg a napvilágot. A festő- és mázolómesterség elsajátítása után vándorbotot vett a kezébe, és mint „vakoló" mesterlegény, külföldre is eljutott, ahol megismerkedett a munkásmozgalommal. Kezdetben anarchista volt, munkamegtagadásra, általános sztrájkra és fegyveres felkelésre buzdította munkatársait. A világháború kitörése után bevonult, de alig egy év múlva megszökött 17