Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 9. Harc az ellenforradalom ellen

Tanácsköztársaság idején is dolgozhatott a megyei apparátusban és - ahogy csak tudta - szabotálta a tanácskormány intézkedéseit. A proletárdiktatúra bukása után káros tevékenységéről maga Darányi Béla, Pest megyei földbirtokos a legnagyobb dicséret hangján emlékezett meg. („Horváth igazgató helyesen járt el, hogy a Tanácsköztársaságnál megbízást vállalt, mert így - amit tapasztalásból magam is jól tudok -, ott, ahol csak lehetett, gazdatársait segítette.") Más kártevőkkel is találkozhatunk a megyénél. A megyei direktórium tagjai például nem is sejtették a megyei tanács hivatalában serényen és készségesen buzgólkodó Krakker Kálmán váci fiskálisról, hogy a Horthy-korszakban KarayKrakker Kálmán néven Pest megye teljhatalmú főispánja lesz. A megyei direktórium vezetői akkor sem gyanakodtak, amikor egy Endre László nevű vármegyei díjnok „Kedves Elvtársaim!" kezdetű segélyt kérő levelét olvasták. Nem gondolták, hogy ez az ember, aki a proletár megyétől kért és kapott joo korona segélyt, az ellenforradalmi fehér terror véres kezű hóhérainak kebelbarátja és Pest megye hírhedt nevű, fasiszta háborús bűnös alispánja, az ország egyik tömeggyilkosa lesz.

2 De sorolhatnánk még a példákat. A Központi Intéző Bizottságot is csak a nyílt ellenforradalom döbbentette rá arra, hogy „a diktatúra enyhe kezelése nem hogy észretérítené a burzsoáziát, hanem ellenforradalmi magatartásra biztatja".

3 Sem a tanácskormány, sem a Pest megyei intéző bizottság nem szívlelte meg Leninnek a Magyarországra küldött üzenetében foglalt ama figyelmeztetését: „Legyetek szilárdak . . . nyomjátok el könyörtelenül az ingadozásokat. Agyonlövetés - ez a gyáva méltó jutalma a háborúban."

4 Az ellenforradalmi lázadásokra és megmozdulásokra azonban nem csupán azért került sor Pest megyében és másutt, mert eltompult az osztály éberség és 1919. március 21-én a hatalom megragadása harc nélkül, vértelenül ment végbe. Az okokat elemezve, igazat kell adnunk Romsics Ignácnak, aki a Duna melléki ellenforradalom indítékait kutatva, a májusi-júniusi időszakban arra a megállapításra jut, hogy a tanácshatalom osztálybázisa erre az időszakra meglehetősen leszűkült. „Ennek okai: az ország gazdaságának átstrukturálása és új alapokra helyezése, másodsorban a fokozódó gazdasági nehézségek s az ebből adódó élelmiszer- és áruhiány, a vásárlóerővel alig bíró „fehér pénz", s végül néhány közismerten elhibázott intézkedés".

5 Olyan folyamatnak lehetünk valóban tanúi május-június folyamán, hogy a meglevő ellenforradalmi rétegek (úri kis- és középbirtokosok, papok, katonatisztek, közigazgatási hivatalnokok, a régi karhatalmi szervezet átvett tagjai) mellé a városi és falusi középrétegek új csoportjai sorakoztak fel. A pénzintézetek és kereskedelmi üzletek szocializálása vagy zár alá vétele, a szocializálások terén észlelt túlkapások (a kisiparosok szerszámainak helyenkénti köztulajdonba vétele - pl. Abonyban)

6 e középrétegeknek nem csupán anyagi romlását eredményezte, hanem egyre fokozódó mértékben szembe állította a tanácshatalommal. 160