Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

II. PEST MEGYE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN - 9. Harc az ellenforradalom ellen

E rétegek egyik csoportját, a kereskedőket, a Pest megyei direktórium közgazdasági osztályának vezetője a megyei intéző bizottság június n-i ülésén már így jellemezte: „A kereskedők ma mint a közellátás szervei szerepelnek, de nem tudnak beilleszkedni a proletárdiktatúrába. Egyik lábukkal a proletáruralom, a kollektivizmus szolgálatában állanak, a másik lábukkal azonban még mindig kereskedők akarnak lenni, tovább akarják folytatni az átkozott kereskedői politikát. Úgyszólván mindenütt kétlelkű, kétéletű emberek vannak."

7 A kisiparosság politikai arculatát a Belügyi Népbiztosság egyik politikai nyomozója így rajzolta meg: „ . . . a kisiparosság ... a mostani állapotoktól idegenkedik, de nézetének nyíltan nem mer kifejezést adni, habár ez határozottan meglátszik viselkedésén."

8 Már említettük a mezőgazdaságpolitikáról szóló fejezetben, hogy milyen hibákat követett el a tanácskormány a birtokos parasztsággal szemben, ami lényegében a kis- és középparaszti rétegeket a módos parasztság befolyása alá juttatta. Gazdasági téren az a körülmény, hogy május folyamán a parasztság vásárlóképes rétegei egyre ritkábban kaptak iparcikket mezőgazdasági termékeikért és a „kékpénz" is eltűnt a forgalomból, arra késztette őket, hogy - ha raktározásra nem nyílt lehetősége - elpusztította terményeit. Pest megyének a Duna-Tisza közi részén élő birtokos parasztságát mindezen felül az is sújtotta, hogy az általános érvényű élelmiszer- és állatbegyűjtés mellett a déli demarkációs vonal mentén és a tiszai fronton állomásozó katonaság utánpótlását is biztosítani kényszerült. Különösen a Duna-Tisza közi parasztságot zaklatták a Tanácsköztársaság egész fennállása alatt a katonaság hivatalos bevásárlóinak élelmiszer-, ló- és szarvas marhabegyűjtése és a kocsik igénybevétele miatt. Ráadásul a frontvonalak mentén tartózkodó csapatok esetenként jogtalanul és ellenszolgáltatások nélkül rekviráltak. Mindezek alapján Romsics azt a következtetést vonja le a májusi eseményekből, hogy a térség lakosságának legalább 6o%-át tették ki azok a társadalmi rétegek, amelyek valamilyen formában szembe kerültek a tanácshatalommal. Ennek alapján le kell vonnunk azt a következtetést, hogy június elejére a proletárdiktatúra tulajdonképpeni osztály bázisának politikai arculata is megváltozott. „Nemcsak a falu alsó rétegeiben csökkent a lelkesedés s kezdődött meg az a folyamat, melyet a falu hagyományos tekintélyuralmi viszonyaiba való visszasüllyedésnek nevezhetünk, hanem a városi ipari munkásság és az agrárproletariátus egysége is megbomlott. A szociáldemokraták és kommunisták összecsapása nemcsak a legfelsőbb szinteken zajlott le. A belső nehézségek fokozódásával párhuzamosan az agrárvidék kisipari szociáldemokrata munkásságának és vezetőségének, illetve az oda érkezett politikai megbízottaknak és a helyi kommunisták csoportjainak az ellentétei is elmélyültek."

9 Kiskunhalason „ . . . a helyzet nagyon két színű, itt a hangulat nagyon rá mutat arra, hogy a lakosság legnagyobb része a proletár diktatúra ellen van" - jelentette május végén Virág János politikai nyomozó. A Félegyházi Proletár június 161