Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 1. Pest megye az 1918. évi polgári demokratikus forradalom előestéjén

lom helyi hatásával foglalkozva megírta, hogy „az oroszországi események hírére a város lakossága fokozott reménnyel tekint a vágyvavárt béke elé".

13 A főszolgabírák és polgármesterek jelentéseikben megírták, hogy „az oroszországi eseményeket a lakosság nagy örömmel vette tudomásul, mert ezzel közelebb látja a békét".

14 A néptömegek körében erősödő békevágy és a háborús helyzettel szembeni elégedetlenség miatt minden olyan hírközlést is megtiltottak, amely „a lakosság körében nyugtalanságot kelthet".

15 Ugyanakkor a kormány a tömegek nyomására bizonyos engedményekre kényszerült, és 1917-ben már nem akadályozta meg május elseje megünneplését. A munkásság, a fővárosban éppúgy, mint vidéken elszánt hangulatban, de bizakodó reménységgel ünnepelt május elsején. A hatalom politikai engedményei között a legfontosabb, hogy a néptömegek szemében gyűlölt Tisza István 1917. május 24-én lemondott a kormányelnökségről. Az általános gazdasági és politikai helyzet azt mutatta, hogy az 1917. évi februári, de még inkább az októberi oroszországi forradalmi események hatására fordulat következik be a néptömegeknek a háborúellenes, békéért folyó harcában. Illusztris polgári szerzők állapították meg későbbi elemzéseikben: „ 1918-ban egyre világosabbá válik, hogy a kimerülést nem lehet feltartóztatni.. . Az élelmezési viszonyok mindenfelé a legrosszabbak, és még azon az alacsony színvonalon is, amelyre süllyedtek, csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehet tartani azokat. Egyes vidékeken állandó megrázó nyomorúság uralkodik. Viharban és szélben, esőben és hidegben óraszámra, hosszú sorokban állnak az asszonyok az utcán, hogy egy darabka kenyeret vihessenek haza a gyermekeiknek, és még ez sem sikerül nekik. Időközönként itt-ott valóságos éhínség uralkodik. A halálozások száma emelkedik. Különösen gyermekek és aggok halnak meg gyakran az elgyengüléstől. Nem akarják kimondani, de mégis érezzük, hogy éhen haltak. . . Az 1917-1918 telét már százezrek töltötték el világítás nélküli, hideg szobában. . . A lakosság elhasznált, végül is lerongyolódott ruhában és cipőben jár, kitéve az időjárás szeszélyeinek."

16 A szörnyű háborús nyomor és az iszonyú vérveszteségek nyílt lázadásokba és tüntetésekbe kergették a végsőkig elkeseredett városi és falusi néptömegeket. Pest megyében a legnagyobb arányú tömegmegmozdulásra Kiskunfélegyházán került sor, ahol 1918. február 24-től 26-ig bezárólag 4-5000 főnyi nincstelen tömeg tüntetett és rohanta meg az élelmiszerüzleteket. A rendőrség tehetetlennek bizonyult a zendüléssel szemben, úgyhogy a „rendet" csak 150 katona és 50 csendőr kivezénylésével lehetett helyreállítani. Ennek során mintegy 100 embert letartóztattak, 160 gyanúsítottat és 60-70 tanút kihallgattak. A háromnapos tüntetés lefolyásáról és annak okairól készített rendőrkapitányi jelentés elégedetten állapítja meg, hogy „a nép fékentartása annak a körülménynek köszönhető, hogy tudatában van a rendőrhatóság segítségére és támogatására ide koncentrált közbiz15