Vígh Károly: Vörös Pest vármegye - Pest Megye Múltjából 4. (Budapest, 1979)

I. PEST MEGYE AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A KÁROLYI-KORMÁNYZAT IDEJÉN - 1. Pest megye az 1918. évi polgári demokratikus forradalom előestéjén

mak sora. Ezek társadalmi hátterében ott találhatjuk a Schossberger, a Hatvány és más nagybirtokok világát. Az aszódi járásban olyan körülmények között élt a lakosság, hogy pl. az összes lakóházaknak csak 8%-a épült kőből és téglából (jórészt Aszódon), míg Bagón a 431 házból csak 15, Galgahévizen 381-ből 23 volt téglaház. A többi'házak sárból és vályogból épültek. Nem ritkán agyagba vájt barlangokat, vermeket használtak lakásul. A tetőzet több mint 50%-át nád borította.

4 Az aszódin kívül különösen a ráckevei járás társadalmi és gazdasági viszonyai kedveztek a forradalmi mozgalmak számára. Mintegy 36 nagybirtok és nagybérlet terpeszkedett e járás területén. Olyanok, mint Lakihegy-puszta 2136 kat. holddal, Ferdinánd-major 2421 holddal, Királyrét-puszta 1008 holdnyi területen, Bokros-puszta 2222, Felső-Szúnyog-puszta 1894 holdon és Fülöp Józsaiás Szász Coburg Góthai herceg birtoka 6187 kat. hold területen, A nagybirtokokra itt is jellemző volt, hogy csak időszakos munkalehetőséget adtak a mezőgazdasági munkásságnak, amelynek a számára ebből a helyzetből a kitörés, a felemelkedés csak nagy ritkán sikerülhetett.

5 Habár a lakosság főleg földműveléssel foglalkozott, de a járás északi részéről sűrűn jártak dolgozni a főváros üzemeibe, valamint a csepeli Rézhengerműbe és a Tölténygyárba. A ráckevei járás 28,2%-a foglalkozott iparral - az 1920-as népszámlálás szerint. Ebből 7,6% volt gyári munkás, amelynek a politikai szerepe falujában e számarányon messze túlmutatott. E szervezett, politikailag fejlett nagyüzemi munkáselem vezető szerepet játszott a forradalmak alatt és képesnek bizonyult arra is, hogy az agrárszegénységet szövetségesként megnyerje az osztályküzdelem számára.

6 * Ilyen általános társadalmi és politikai helyzet jellemezte Pest megyét, amikor az országra zúdult az első világháború szenvedése. Már 1916 végén és különösen 1917 folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy kimerült a központi hatalmak anyagi és erkölcsi ereje. A gazdasági bomlás és a tömegnyomor különösen Magyarországon öltött nagy méreteket. A monarchián belül az ország - a lakosság számarányához viszonyítva - egyébként is a legtöbb katonát adta, emiatt a termelés is a legnagyobb mértékben itt csökkent. Ráadásul az ausztriai, valamint németországi gabona-, tengeri-, hús- és egyéb élelmiszer-szállítmányok következtében a közellátási nehézségek súlyos helyzetet idéztek elő nálunk. A háború alatt bevezették a jegyrendszert, de már 1916 végén sok helyen még a fejadagokat sem kapta meg a lakosság. Pest megyében is sűrűn találkozunk a hadigazdálkodás csődjelenségeivel. A ráckevei járás főszolgabírója „bizalmas" használatra kendőzetlenül leírja a közélelmezés állapotát. A bizalmas tájékoztatóból kiderül, hogy a „Haditermény"

7 azért nem képes ellátni a polgári lakosságot, mert egyrészt a központi hatalmak hadserege részére 142 vagon lisztet, másrészt Ausztriába 32 vagon tengerit kell leszállítania. így a „Haditermény" - amint a 13