Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)
OKMÁNYOK - V. Visszatekintések - 332. 1920. június 8. „... gyilkolják, gyötrik, börtönzik most Aszód munkásságát.”
helyzetet. Az írásbeli parancsuk értelmében joguk volt kocsit, automobilt, lovakat igénybevenni, ezt alaposan meg is tették s gyakran annyian voltak, hogy a kocsik és lovak elrekvirálásával megakasztottak minden gazdasági és közigazgatási munkát. Többnyire huszonöt évnél fiatalabb emberek voltak, nagyobb részük, hatvanöthetven százalékuk zsidó vallású volt, ami természetesen rossz benyomást keltett a különben is ellenforradalmi érzésű parasztságban. A lakásügy terén úgy intézkedtünk, hogy a fölösleges lakóhelyiséggel rendelkező polgárokat összeköltöztettük és így nyert helyiségeket a lakás nélkül levő proletárok rendelkezésére bocsátottuk. A befolyó lakásbéreket a községi bankba fizettettük be és csak az a házigazda kapta meg a lakásbért, aki arra rá volt szorulva. Ezt mindig egy háromtagú bizottság állapította meg. Májusban a losoro^as még elég jól sikerült, mert abban az időben a proletárdiktatúrának még volt tekintélye a faluban is. A. július elején megtartott sorozáson a parasztok és béresek közül csak húsz-huszonöt százak jelentkezett, sok faluból egyetlenegy ember sem jött, két faluban az asszonyok vagy kétszázan kaszávalkapával akarták kiverni a sorozóbizottságot. A vidék utasításért állandóan az aszódi direktóriumhoz fordult, egyetlenegy eset kivételével, amikor az egyik falusi bíró Budapestre utazott instrukcióért. Amikor ezért felelősségre vonták, kijelentette, hogy ezt azért tette, mert Pesten kevesebbet követelnek tőlük, mint Aszódon. A falusi munkástanácsban teljesen a jegyzők uralkodtak. A munkástanács semmiféle rendeletet sem mert végrehajtani, még akkor sem, ha az a járási tanács parancsára és felelősségére történt volna meg. A járási direktórium minden fáradozása hiábavaló volt és meg kellett győződnünk arról, hogy a falu szegényei nem akarták elhinni, nem tudták megérteni, hogy a diktatúra a szegények uralmát jelenti. Valamennyi községben jobbmódú gazdát választottak meg direktóriumi elnöknek. A. járási művelődési tanács működéséről a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem. Atképzp-tanfolyamot szerveztek, amelynek nyolcvankilenc rendszeres hallgatója volt. Sok embert megtanítottak az írás és olvasás mesterségére és ha nagyobb eredményt nem tudtak elérni, ez kétségtelenül csak az idő rövidségének tulajdonítható. A közegész^égi tanács is céltudatos munkát végzett. A kastélyt kórházzá alakították át, az volt a terv, hogy rekvirált ruha-, fehér- és ágyneművel fogják a kórházat fölszerelni és fönntartani. Ennek a nagyszabású tervnek a végrehajtását a kommün bukása akadályozta meg. Május közepe táján egy század vörös katonát szerveztünk a vörös hadsereg számára, ezeknek nyolcvan százaléka ipari munkás volt, akik azonban fegyelmezetlenek voltak, idejük legnagyobb részét céltalan politizálással töltötték el. A századot kirendelték a szolnoki híd őrzésére, ott sem feleltek meg s ezért szétszórták őket az egyik munkásezredbe, amely ezred azonban már július első napjaiban leszerelt. A bevonult munkások mind egy szálig, veszteség nélkül hazakerültek. 441
