Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - V. Visszatekintések - 332. 1920. június 8. „... gyilkolják, gyötrik, börtönzik most Aszód munkásságát.”

Az Aszódra és környékére beszállásolt vörös csapatok rendkívül sok. bajnak, panasznak és elégedetlenségnek voltak az okozói. De a bajt nem a közkatonák, hanem mérhetetlen követeléseikkel a tisztekből lett parancsnokok okolták. Külön helyiséget, külön étkezőt, asztalkendőt, fehér ágyneműt követeltek. A direktóriumot mindenféle parancsokkal zaklatták. A parancsnokok a direktóriumnál (a 22. csepeli munkásezred parancsnokának kivételével) be sem mutatkoztak. A tisztek szállásaikon a bútort összetörték, a függönyöket, térítőket szándékosan széthasították, húst, tejet és mindenféle kivételes élelmiszereket követeltek. Amikor arra utasítottuk őket, hogy követeljék ezt a fölvételező állomáson, akkor egyszerűen tudomásul vették ezt az utasítást és folytatták garázdálkodásaikat. Ügy látszik, a\ volt a céljuk, hogy a vörös hadsereget a lakossággal megutáltassák. Sajnos, egyes esetekben a politikai megbízottak is inkább a tisztek pártjára állottak és nem támogattak bennünket törekvéseinkben. Az aszódi Podmaniczky-kastélyt a tisztek a muzeális értékű bútorok elhurcolásával és a könyvtár széthordásával majdnem teljesen kifosztották. Ez annál nagyobb kára volt a községnek, mert ebből a kastélyból kultúregyesületi központot és könyvtárt akartunk szervezni. A polgárság kezdetben nem viselkedett gyűlölettel a proletárdiktatúra iránt és már-már úgy látszott, hogy egy ésszerű tanácsgazdálkodásba belenyugszik. Később azonban már a polgárság is ellenséges indulattal fordult a tanácsköztársasággal szembe. Aktív ellenforradalmi mozgalom a% egés^ járásban nem volt. Fékentartotta az ellenforradalmat a gyári munkászászlóalj, amelyről tudták, hogy ilyen esetekben kíméletlenül fog föllépni. Ezt főként annak a taktikának köszönhetjük, hogy gyűléseken és egyéb megnyilatkozásokon igen erélyes hangot használtunk, az ellenforradalmárokat fékentartottuk s így nem volt ok egyetlen egy esetben sem arra, hogy erélyesebb eszközökhöz nyúljunk. A parlagon heverő földet később átadtuk a földet kére\ földnélküli munkásoknak, akiknél ez az intézkedésünk jó hatást tett. A pénzügyi kérdésekben kiadott összes rendeleteket végrehajtottuk. A vörös hadsereg részére ismételten szállítottunk marhákat, egy esetben az egész állomány tíz százalékát, egy esetben öt százalékát adtuk le. Egy budapesti munkásezredet az aszódi direktórium szerelt föl lovakkal, kocsikkal és lószerszámmal. Budapestről a vezető elvtársak közül csak a hadsereghez jöttek ki, más ügyben Aszódra senki nem szállt ki. A komolyabb ellenőri megbízottak mindig megelégedéssel nyilatkoztak az aszódi direktórium működéséről. 1919. július 22-én a direktórium elhatározta, hogy ha kell, tűzzel-vassal is végrehajtja a sorozást. Csak az aratásra való tekintettel halasztotta el a sorozást későbbi időpontra, amikorra azonban már a kommün megbukott. Túszokat nem szedtünk, nem tartottuk ezt szükségesnek, minthogy a járásban ellenforradalmi mozgalmat nem észleltünk. A budapesti központ rendelkezései igen gyakran egymással ellentmondóak voltak és sok 442