Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - V. Visszatekintések - 332. 1920. június 8. „... gyilkolják, gyötrik, börtönzik most Aszód munkásságát.”

3. Általában nem rokonszenvezett a nadrágos legények - amint a parasztok a a környéken mondták, a suszterlegények - diktatúrájával. Minél jobban kedvezett avagy udvarolt a direktórium a parasztságnak, annál ellenségesebb volt a hangulat. A város lakosságától minden élelmiszert megtagadtak. A piacra már egyáltalában semmit sem hoztak. A tejet és lisztet disznókkal etették meg, amint ezt többek között Benkó Mátyás kisgazdánál hivatalosan megállapítottuk. Az aszódi javítóintézet vezetését egy kiváló pedagógusra bíztuk. Az első intézkedés volt, hogy a javítóintézet kapuit megnyitottuk, a kisebb bűnösöknek amnesztiát adtunk, a növendékek élelmezését lényegesen megjavítottuk, minden vasárnap a növendékek szüleik meglátogatására szabadságot kaptak, az útiköltséget is megtérítettük nekik s nagyon alapos elméleti és műhelygyakorlati oktatásban részesítettük őket. A nyitott kapuk mellett egyetlen eg)? növendék sem szökött meg és kétségtelen, ha módunkban volt volna e rendszer alapján a javítóiskola reformjának keresztülvitele, ez sokkal különb alkotás lett volna, mint az osztályállam buta és kegyetlen büntetésekkel föntartott erkölcsrontó javítóintézete. Megalakult a kerületi népgazdasági tanács, amelynek élén álló elvtársak egyáltalán nem feleltek meg föladatuknak. Átveszik a nagybirtokból megalakított termelőszövetkezet vezetését, a bőriparosok és szabóiparosok részére termelőszövetkezetet szerveznek, minden termelést ellenőriznek, a kormányzótanács rendeletében foglalt jogaikat félremagyarázzák és lassankint a járási direktórium fölé helyezkednek. Ettől az időponttól kezdve az egységes, összetartó munka a járás vezetőségében megszűnik. Egy ízben egy fegyveres csoport a járási direktóriumot is letartóztatja, a járási direktóriumi tagokat állandóan zaklatják, sőt bántalmazzák. A budapesti központ egyes intézkedései teljes zavart idézek elő. Leküldték hozzánk három mérnököt, akik a szó legszorosabb értelmében amerikáztak, illetőleg tétlenül várták a kommün bukását. Semmiféle munkára nem vállalkoztak, semmiféle munkát elvégezni nem voltak hajlandók. A direktórium a népbiztosságnál panaszt emelt az ilyen önkényes és fölösleges kiküldetések ellen, mire a három mérnököt visszahívták és helyükbe más három mérnököt küldtek le. Ezek is kedvetlenek voltak. Egy fahíd megjavítását bíztuk rájuk, megfelelő munkaerőt bocsátottunk rendelkezésükre, azonban a munka egyáltalában nem haladt. A járásban 45.000 hold volt szocializálva. Ennek az üzemnek élén egy teljesen járatlan ember állott, akinek fogalma sem volt a gazdaságról, még kevésbé a termelőszövetkezetekről. Ilyen körülmények között természetes, hogy a termelőszövetkezet működése teljesen eredménytelen volt. A munkások nem dolgoztak, a munka alig haladt, a városok ellátására oly kevés terményt bocsátottak rendelkezésre, hogy az számba sem jöhetett. A politikai biztosok és más ellenőrök raja lepte el állandóan a direktórium területét. Nyíltan ki kell jelentenem, hogy ezek a politikai biztosok és ellenőrök többnyire csak saját ellátásukkal, családjuk részére való bevásárlással foglalkoztak, a proletárállam érdekében semmit sem tettek, föllépésükkel csak megrontották a 440