Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - V. Visszatekintések - 331. 1920. június 1. „... utána rettentő elnyomatás, véres burzsoá diktatúra következik.”

kásság komolyabb és érettebb része az akkordmunka visszaállítását követelte, hogy a termelés további csökkenését megakadályozzuk. A munkások többségét azonban nem lehetett rávenni e rendszabály elfogadására. A kormányzótanács rendelete alapján foganatosított mtmkabérost(tályba sorolás állandó súrlódásokat okozott. Csoportok és egyes munkások állandóan követelték a magasabb munkabérosztályokba való sorozást. Mint érdekes jelenséget említem meg, hogy az éjjeli őrök, portások és tűzoltók, valamely szakmai képzettségre való hivatkozással, szintén a szakmunkások munkabérosztályába való sorozásukat követelték. Káros befolyást gyakorolt a termelés zavartalanságára a mozgósítás. A repülőgépgyár elsőrendű hadianyag termelésével foglalkozott, tehát a teljes üzem továbbvitelére volt szükség. Ezért csak a kevésbé gyakorlott, kevésbé szükséges munkások vonultak be katonai szolgálatra. A bevonultatások mindig nagy izgalmat okoztak, mert a bevonultatott munkásoknak az volt az álláspontjuk, hogy ők a produktív munka mellett ugyanolyan hasznos szolgálatokat teljesítenek a tanácsköztársaság javára, mint a harctéren s így sérelemnek tekintették a bevonultatást. Ezeken a jelenségeken kívül egyéb okok is elkeseredést szültek a munkásokban. A közszükségleti cikkek hiánya állandó vitatkozások, elkeseredett hangú értekezletek okozója volt. Az elkeseredés nem minden munkásnál mutatkozott egyszerre és egyforma mértékben. Az érettebb iskolázottabb munkások sokkal több önmegtartóztatást és önfeláldozást tanúsítottak, mint a munkásság nagy része. Politikai előélet szerint az elkeseredettek között volt nagyszámú volt kommunista és volt szociáldemokrata párti, a nyugodtabb, az áldozatkészebb munkások között is voltak volt kommunistapártiak és volt szociáldemokraták. Ezek kezdetben igyekeztek befolyásukkal a munkásokat jobb belátásra bírni, lassanlassan azonban őket is magával [ragadta a] tömeg hangulata. A termelőbiztos és a munkástanács minden erővel igyekezett a munkásságot megnyugtatni. Népbiztosokat és más vezető elvtársakat is meghívtunk a gyári értekezletekre. Igyekeztünk a munkásságnak megmagyarázni, hogy minden nélkülözés, minden szenvedés a munkásosztály végleges fölszabadításához, a szocializmus megvalósításához vezet bennünket. De nemcsak értekezletekkel, hanem tettekkel is igyekeztünk a munkásságra hatni. Ruházati cikkeket, élelmiszert szereztünk és biztosítottunk a fontos hadiérdeket termelő gyár munkássága részére. Minden igyekezetünk kárba veszett. Fokozta még a bajokat a fehér pénzzel szemben való ellenszenv, mind gyakoribbá vált az a követelés, hogy a munkabéreket kékpénzben fizessék ki. Meg kell azonban állapítanom, hogy a munkásság ellátása nem volt sokkal rosszabb, mint a Károlyi-kormány alatt, legföljebb a változatosság hiányát érezhette. Állandóan szereztünk be sertéseket, míg a többi gyár munkásai már részben olajat kaptak, a mi munkásaink megkapták a zsíradagukat. Ennek ellenére az 436